Szendrői Csaba : Csent-élet

 

mintha optikai tuning lenne az ölelés egy mozgó plakáton

 

megfigyeltelek magamnak,

vagy az ismeretlen szerek szolidan hatnak,

ténfergek benned, egy padra,

bordáid rácsára szédülten ráhuppanva –

 

milyen kellemes erre. a tüd? a hold s gyomrod fala bársony.

 

most mesélj, mert figyelek,

tudatodnak feszülök, s mindened tornaszerem;

lassan árnyékomat a k?re,

vetít? lámpás melegében melegszem egy id?re.

 

mereng? mozdulataid ringatnak álomba, és nevetésed ráz fel.

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...