csigaházban elfér a tenger
pici hely de nagy tudás
mélye zúg talán füledben
jobban cseng? moraja szólít
kagylóba tévedt végtelennek
ha nem várnád is hallanád hisz
mint elmét kimos ki mélybe ás
kiegészíti füled e hang
ott sincs de átmos egészen
hallottad ? csigát bérel? remete-rák
te kit kék szívéb?l ébresztett a nap
csak múlt napra vagy új látomás
csigádba fér-e áldott másod
mert múlása nincs a tengereknek
eleven örök-maradás a lételemük
fogadd el ismét nemtudván is
emléket ?rz? hullámain rádhatva
?s-tudással felruház amíg
éteréb?l téged is kiás bajod
és betemet
tengered
Baromi jó, érdekes – de megint, mintha tudatosan – bemerevedsz;
elkezdesz közben fenemód „gondolkodni” a csudába is…
Kilöksz a versb?l, és nem rálátásom lesz, hanem dühöm. Höm-höm-höm.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.24. @ 09:42 :: Marthi Anna