Marthi Anna : TUD ÁS

csigaházban elfér a tenger
pici hely de nagy tudás
mélye zúg talán füledben
jobban cseng? moraja szólít
kagylóba tévedt végtelennek
ha nem várnád is hallanád hisz
mint elmét kimos ki mélybe ás

kiegészíti füled e hang

ott sincs de átmos egészen

hallottad ? csigát bérel? remete-rák

te kit kék szívéb?l ébresztett a nap

csak múlt napra vagy új látomás

csigádba fér-e áldott másod

mert múlása nincs a tengereknek

eleven örök-maradás a lételemük

fogadd el ismét nemtudván is

emléket ?rz? hullámain rádhatva

?s-tudással felruház amíg

éteréb?l téged is kiás bajod

és betemet

tengered

 

 

Baromi jó, érdekes – de megint, mintha tudatosan – bemerevedsz;

elkezdesz közben fenemód “gondolkodni” a csudába is…

Kilöksz a versb?l, és nem rálátásom lesz, hanem dühöm. Höm-höm-höm.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak