Vandra Attila : Törpefenyők II/18. Büdös tolvaj cigány!

Noémi kísérletezését nem fogadja tapsviharral az iskola vezet?sége. Ica viszont, ki szintén id?s tanár barátjává fogadja pont ezért.

        Büdös tolvaj cigány!

 

– Miért lógatod az orrod? – kérdezte Luca Noémit.

– Elbuktam a francia nyelvvizsgán. Nehogy elkezdj sajnálni! Halálom, ha sajnálnak! – szólt rá Lucára, hogy elejét vegye.

– De miért? Hiszen… – értetlenkedett Luca.

– Nem sikerülhet minden… – mondta Yvett, aki szintén hallotta. Noémi rápillantott, aztán úgy döntött, elengedi a füle mellett a replikát.

– Volt egy barátn?m. Belekeveredett az 1987-es brassói lázadásba. Megjárta a poklot. Kényszerlakhelyre került, Craiovára. Velünk megszakított minden kapcsolatot, hogy nehogy ránk zúdítsa a szekuritátét. Amikor a CeauÃ?Ÿescu bukása után hazajött, „elbújt”, mert nem akarta, hogy mindenki a szenvedéseir?l faggassa. A sajnálat megaláz.

– Megalááz?

– Igen. Amikor azt mondják: „Te szeeegééény!” Én se szeretem, ha sajnálnak.

– Ezért nem panaszkodsz? Fura egy szerzet vagy, te Noémi – szólt közbe Klári is. – S mit szándékszol tenni?

– Természetesen nem adom fel. De nem egyedül fogok felkészülni, mert öner?b?l kudarcot vallottam. Neked mikor van az egyetemi záróvizsgád, Yvett?

– Kedden. De nekem sikerülni fog!

– Sok sikert!

– Köszönöm! – felelte Yvett, majd fogott egy iratköteget, s kiment az irodából. 

– Hogy lehet ennyire szemét? – fakadt ki Luca. – S te még képes voltál sikert kívánni neki?

– Bogdan Petriceicu HaÃ?Ÿdeunak van egy szállóigévé vált mondata. Valahogy így szól a fordítás: „A legkönyörtelenebb bosszú az, amikor az ellenséged kénytelen beismerni, hogy te vagy a jó és ? a rossz[1].” Nem alacsonyodok a szintjére – felelte Noémi, majd lopva Klárira és Lucára pillantott. „Luca bármennyire is pletykás, nem fog Yvetthez futni, hogy elmondja. De elszólhatja magát valakinek, s visszakerülhet. Klári viszont jóba van Yvettel… Most már mindegy, kimondtam…” – gondolta végig.

 

Másnap reggel amint a tanáriba lépett, meglátta Makkay Gézát. „Levetkezem, s beszélek vele” – gondolta. Amint a fogastól hátra fordult, Géza ott állt a háta mögött.

– Szeretnék veled négyszemközt beszélni…

– Sajnálom, hogy Matyi miatt… – kezdte Noémi a szabadkozást, de Géza félbeszakította.

– Az lezárt ügy. Két fülem van. A fiamról lenne szó… Baj van a matekkal. Sohase volt egy matekzseni…

– S miért én… – futott ki Noémi száján.

– Pécsiné tanítja. Vasorrú… – tette hozzá Géza súgva, nehogy meghallja valaki. – Amúgy is utálta, de a múlt héten meghallotta, amint Dani a csúfnevén nevezte. Egy „kicsit” összeszólalkoztunk. Hogy egy kolléga gyerekét?l többet várna… Meg a kollégától, akinek meg kellene nevelnie. Egy adott pillanatba nekem is betelt a keser? pohár. Inkább hallgattam volna…

– Ez aztán végleg beteszi neked az ajtót. Hol laktok?

– Budán. 40 perc busszal a Moszkva térr?l. Te meg Cinkotán. B? két és fél óra… S te öt, fél hatkor végzel a Parlamentben, nem? Kés? – sóhajtott Géza. – Akár vasárnap délel?tt is… – tette hozzá ironikus hangon, majd magyarázkodni kezdett. – Ez a suliban szállóigévé vált. Egyik szül? mondta Icának vagy két évvel ezel?tt, amikor Ica nem akarta elfogadni a lányát korrepetálásra, id?hiányra hivatkozva. „Tanárn?, akár vasárnap délel?tt is!”

– Akkor csak hajnal marad hátra, mint hajnalban órák el?tt itt a suliban. Felkelünk egy órával hamarább.

– Nincs elég bajod a Pécsi családdal? – kérdezte Géza.

– Azt hiszem, már mindketten úgyis elástuk magunkat… – nevette el Magát Noémi.  

– Akkor marad egy prózai kérdés. Mennyi?

– Kollégától? Pénzt? – ütközött meg Noémi.

– Jó, nem szóltam semmit, s azt is halkan mondtam… – kapta védekez?en maga elé a kezét Géza.

– De nekem is van egy problémám… Elbuktam a francia nyelvvizsgán.

– Na, neeeem! Arról nem volt szó, hogy én is felkelek egy órával hamarább! – m?háborgott Géza.

– Mennyi? – kérdezte Noémi.

– Menj a paszulyba!

Ica jött oda hozzájuk. Arca komor volt.

– Noémi, van egy perced?

– Hagylak! – jelezte Géza, hogy tudja, rá ez nem tartozik.

– Tegnap megjártam a sürg?sségit. Azonnal be akartak utalni. Kértem egy nap haladékot, hogy elrendezzem a dolgaimat a suliban. A helyettesítést már megoldottam, de iskolakirándulást szerveztem szombat-vasárnapra. Ha befekszem, le kellene fújni. Nem szeretnék annyi diákot felültetni.

– Hacsak el nem megyek helyetted…

– Ugye van programod?

– Nem konkrét, de Gábor ezen a hétvégén itthon van… – ismerte be Noémi. – Feküdj be, ne játssz az egészségeddel. Elvállalom. Mit kell tennem még?

– Semmit, már minden meg van szervezve. Laci tud mindent. Vele kellett volna mennem. De túl sokan vannak, hogy egy tanár vállalhassa értük a felel?sséget. Ráadásul Laci jó fiú, lelkes, de kissé „lezser”, hogy finoman fejezzem ki magam.

– Engem alig ismersz…

– N?i intuícióm azt súgja, hogy benned megbízhatok. ? az idén kezdte, neked már van három éves tapasztalatod, ha nem is serdül?kkel.

– Gyógyulj meg!

 

Noémi kissé szorongó szívvel ült fel utolsónak a buszra. Miként fog lavírozni az iskola elvárásai, a szül?k elvárásai és a diákok igényei között? S melyek is a pontos iskolai elvárások itt, egy iskolakiránduláson? Elvileg mivel iskolai által szervezett kirándulásról van szó, itt éppen úgy érvényesek az iskolai szabályok, mint a suliban. De hát itt olyan helyzetek is adódnak, amelyeket az iskolai szabályzat meg sem említ. Ilyenkor Pécsi tanár úr véleménye, vagy a „lezser” Lacié érvényes? Na persze, a diri nem akar negatív visszhangokat hallani, ez természetes… Ott van akkor a szül?k hozzáállása, ami nem egységes. Van szül?, aki el?tt cigarettázik a csemete, s aki ebédnél megkínálja egy pohár borral, ne vegyük most alapul az alkoholista szül?ket, csak a „normálisakat” S?t olyan is akad, aki rábólint a gyereke szexuális életére. Egyesek cigarettasarkot kértek a diákoknak.

Ott van viszont az ellenkez? véglet is, aki „vaskalaposan” tiltja mindezeket, s abban az illúzióban tengeti magát, hogy a tiltása elég ahhoz, hogy a serdül? be is tartsa, még akkor is, amikor a többiek heccelik „Na, mi az jófiúcska-jókislány nem mered?” Ez utóbbiak azt várják el, hogy a tanár legyen a biztosíték, hogy a serdül? gyerekeik nem követnek el semmit, amit a családi törvénykönyv szigorúan tilt, s a csemetéik csak a hátuk mögött m?velik el?szeretettel. De jó alkalom egy ilyen kirándulás a tombolásra! Ám ? hiába fogja elkobozni az alkoholt és cigarettát, mert ott van a szálláshely mellett az üzlet. S még ha be is tartja az eladó a „18 éven aluliakat nem szolgálunk ki alkohollal és cigarettával” törvénycikkelyt, már a harmadikosok közt is akad egy-kett?, aki már van tizennyolc, s a negyedikesek pláne nyugodtan el?vehetik a személyit, ha „tiltott szerek” vásárlásakor kérik t?lük. ? pedig nem lehet ott mindenhol. Ráadásul minél nagyobb az otthoni szigor, annál jobban vágynak arra, hogy kitombolják magukat. Hogy is mondta Somogyi Tímea? „Valahol ki kell tombolnunk magunkat!” ? is itt van. S még van egy-két „hírhedt” legény a suliból. Tímeát legalább tanítja. Hogy jellemezte egyik 3C-s fiú? „Szerintem az a csajszi még a nyolcadik osztályt se érte meg sz?zen.” Csak azt nem mondta róla: „prosti.” Az anyja pedig azt hiszi, áldott jó kislány, mert otthon szófogadó. Hej, a többi el?tt, akiket még csak nem is tanít, hogy lesz meg a tekintélye? Eszébe jutott egy egykori iskolakirándulásuk. Vargyasi tanár úr, aki nem tanította ?ket, sehogyan se bírt velük. Hiába volt tanár. S az még a félelem-kényszerítette fegyelem korszakában, a CeauÃ?Ÿescu-korszakban volt.

Noémit akkor érte az els? meglepetés, amikor kiderült, kétágyas szobákban vannak elszállásolva. Amikor kiderült, hogy eredetileg Ica négy- és hatágyas szobákról egyezett, de Laci elintézte „ugyanabban az árban” akkor már kiakadt, f?leg, amikor Laci azzal replikázott, hogy „ha nagyon meg akarják tenni, úgy se tudod megakadályozni” De hát muszáj ideális alkalmat teremteni erre? Ennek következtében nem is ült Lacival egy asztalhoz a vacsoránál. Vacsora vége felé Laci odajött hozzá, s annyit mondott. „Elmegyek találkozni egy volt osztálytársn?mmel. 11-ig megjövök.” Hogy miért nem szólalt meg benne csak azután a vészcseng?, miután Laci elment? El?érzete nem csalt. Az esti közös játék alatt megjelent a recepciós.

– Enyedi László tanár úr telefonált, s azt üzeni, hogy reggel induláskor már itt lesz.

Mit mondjon erre? A recepcióssal hiába veszekedett volna. A nyakába zúdult az egész felel?sség. Két autóbusznyi tombolni vágyó serdül?. Az lesz a csoda, ha nem történik valami emlékezetes.

Nem ringatta magát illúziókban, hogy átaludt éjszaka után frissen ébred majd. Ám a félóránkénti „nyugtató sétával” se tudta elérni, hogy legalább a nem hozzájuk tartozó vendégek tudjanak aludni. Ez még hagyján. Hiába kobozta el a szobákban talált alkoholt, miután az egyik szobában összehányták a falat. Csak a „hülye picsa” jelz?t érdemelte ki. A „szerz?” reggel nem emlékezett semmire. Kész csoda volt, hogy mindezek után megengedték nekik, hogy egy külön terembe betegyék a csomagokat indulásig, a szobák átadása után. Kelemen Matyi volt az utolsó, aki megjelent a csomagjával. Nem is tör?dve Noémi jelenlétével, ököllel támadt neki Szappanos Imrének, akit mindenki Gazsinak szólított származása miatt.

– Büdös tolvaj cigány! Add el? a walkmanomat!

– Fejezzétek be! Válasszátok szét ?ket! – adta ki Noémi a parancsot.

Gazsi szája vérzett, alsó szájpereme felrepedt.

– Honnan tudod, hogy pont ? vitte el? – kérdezte Noémi.

– Ki más vetemedhetett ilyesmire, mint ez a cigány? Járt a szobámban az este. És ma reggel is. Akkor még megvolt. Most már nincs. Miután benn járt a szobában, többet nem láttam. 

– Más nem járt a szobátokban?

– De, jártak többen is. De ki más lehetett, mint ez a cigány?

– Mindenki itt van? – kérdezte Noémi. – Állj az ajtóhoz – szólt Kassai Ern?re –, senki sem megy ki, amíg meg nem találjuk! Aki ellopta, haza akarja vinni. Tehát a  csomagjában kell legyen.

– Tedd a csomagodat az asztalra! – szólt Noémi Gazsira, majd körülnézett. – Minden cigány tegye a csomagját az asztalra motozás végett! – adta ki a parancsot, miközben fogta a saját hátizsákját és az asztalra tette.

Döbbent csend lett.

– De hát a tanárn? nem cigány! – futott ki Matyi száján.

– Nyújtsd ki a kezed, s tedd az enyém mellé, nyújtotta ki Noémi a kezét. Matyi karjának fehérsége rikított a Noémié mellett. – Nem napoztam a télen, s nem kvarcoltam. A nagymamám cigány volt. Gábor[2]. Az is tegye ki a csomagját, akinek vannak cigány rokonai!

Még egy fiú rövid habozás után odament. Helena a n?vérére nézett. Fogták a csomagjukat, s mindketten kivitték, majd Gazsi mellé álltak. Rikítottak a világos b?rükkel és az ezüstsz?ke hajukkal a „cigányok” közt.

– Az is, akinek van cigány barátja. Mert madarat tolláról…

Júlia volt a következ?. Végül nagy halom csomag gy?lt össze. De nem mindenki vitte ki.

– Matyi, egyenként ellen?rizd a csomagokat. Akinek a csomagját ellen?rizték, motozzátok meg. S kimehet az ajtó elé. Kezdd a Szappanos Imre csomagjával, majd az enyémmel!

Matyin látszott, hogy gombóc van a torkában, mikor körülnézett, mintegy remélve, hogy nem neki kell elvégeznie ezt a feladatot, gyilkos pillantások kereszttüzében. A társaság egy részén viszont látszott, nagyon felháborítja ?ket a tanárn?jük magatartása. Noéminak közben szintén kezdett n?ni a gombóc a torkában. És ha nem kerül el?? Akkor megint rajta csattan. Megalázta azt, akit megloptak. Ahelyett, hogy a védelmére kelt volna. Az ötödik csomagnál tartottak, amikor belépett az egyik takarítón?. Egy walkman volt a kezében.

– Egyik szobában találtuk, a matrac és a fal közé beesve, amikor leped?t cseréltünk…

Ekkor lépett be Laci.

– Na, megjöttem! Itt valami balhé volt? – érezte meg a még el nem ült viharszagot a leveg?ben.

– Már megoldottam! – mondta Noémi epésen.

– Tudtam, hogy eligazodsz! – cuppantott a leveg?be Laci köszönetképpen. – Gondoltam úgy is kényelmetlen lett volna, hogy egy szobába voltunk elszállásolva… – Noémi szóra se méltatta.

Amikor felszálltak a buszba, intett Imrének, hogy üljön mellé.

– Melyik osztályba jársz?

– A 4D-be. Szakács osztály.

– Sokat nélkülöztél?

– Eleget. De nem azért. Imádok f?zni. A f?zés olyan, mint a mágia. Egy jó ebéd illata is elvarázsolja az embert. De a lelked is bele kell tenni.

– Nem könny? munka a szakácsmesterség.

– De nem ám. Amikor kint 36-38 fok van, s melletted egy hatalmas kihevített f?z?lap… S nincs megállás, jön a következ? vendég, az is rendel, türelmetlen…

– Hogyan tovább? Ezek szerint egy vendégl?ben akarsz elhelyezkedni?

– El?ször egy hajón akarok munkát találni. Ha jelentkeznék szakácsnak, egy rendes helyre nem vennének fel, hiába mutatnám a diplomámat. És nemcsak, mert a potenciális cigány tolvajt látnák bennem. Azt mondanák, hogy nem tehetik az én mocskos kezeim közül kikerül? ételt a vendégeik elé. Ha már megfelel? „múlttal” rendelkezem, sok minden megváltozhat.

– A cigányt nem vennék fel, de egy luxusjacht szakácsát már igen… De ahhoz kell tudnod egy nyelvet. S le kell érettségizned.

Imre elhallgatott.

– Mivel van baj?

– A matekkal is, az angollal is…

– S egyik se szorgalom kérdése. Ha nem érted, hiába ülsz a könyv el?tt. S nincs, aki segítsen, ugye? Mik a szüleid?

– Utcasepr?k. Nem tudnak olvasni.

– Van egy ötletem. Hetente egyszer feljössz egy órával hamarább, s én felkészítlek. Angolból is, Matematikából is.

– Nem tudom megfizetni.

– Majd egyszer meghívsz egy saját készítés? vacsorádra a Hiltonba! Erdélyben hetente négy ingyen pótórát tartottam. Itt még csak egyet. Ez lesz a második. S addig „Szorítsad Imre, s ne hagyd magad Áron!”

– Tessék? – értetlenkedett Imre.

Noémi elszavalta neki a Tompa László Lófürösztését.

– Gyönyör? vers. Szorítani fogom! – tette hozzá. – És áronkodni is fogok! – ígérte meg.

Miután az utolsó diák is elment, Laci odament Noémihez.

– Bocsáss meg! A buszon hallottam, néhány dolgot. Szemét voltam, hogy magadra hagytalak.

– Még én tegyek neked egy szívességet, hogy ne érezz b?ntudatot?

– Akkor tudd meg, hogy nagyon sajnálom, ami történt. Nem fog megismétl?dni. Merész húzás volt Imrével. De mi van, ha nem került volna el? a walkman? Tudtad, hogy az Imre bátyja a börtönben van? Lopásért. Nagyot csattant volna a fejeden, ha nem kerül el?.

– Tessék?

– Nem tudtad, ugye? A diákok tudják. Azt már kevesebben, hogy miért sánta. A bátyja magával akarta vinni, amikor lebuktak. ?rt kellett volna állnia, nehogy jöjjön valaki. Nem ment velük. Lebuktak. ? lett a b?nbak. Ezt már kevesebben tudják.

– Nem illik a képbe.

– S azt sem, hogy a bandavezér, aki megverte, nem volt kreol. Megosztottad a diákokat. Van, aki igazat ad neked, van, aki kiakadt a magatartásodtól. Ennek még lesz visszhangja.

 

Hétf? reggel jutott eszébe, hogy nem beszélte meg Imrével, hogy melyik nap korrepetálja. Miközben a 3C katalógusával a hóna alatt benyitott a 4D-be, hallotta, amint valaki elkiáltotta magát a folyosó végén.

– Jön Hoppszte Zsiga!

Miközben Imrével beszélt, a távolban hallotta Pécsi tanár urat magából kikelve üvöltözni a 3C el?tt. A visszhangzó folyosó miatt nem igazán értette mit kiabál, csak annyit vett ki, hogy „hogy engeditek meg magatoknak…” Mire kijött a 4D-b?l Pécsi bement a tanáriba.

A következ? szüneten Géza vigyorogva fogadta.

– Pécsi Zsigmondnak van új neve. Nagyon ki van akadva. Pedig örvendhetne, hogy feledésbe merül a Senior Torquemada.

– Az nem az ? neve. Az én vagyok.

– Jaj, hát te is Zsiga vagy! S téged hidegen hagy?

– Akit idegesít, hogy csúfnevet akasztanak rá a diákok, az ne menjen tanárnak.

– Hoppsz te Zsiga, veled hálok az éjszaka? Nem rossz! – mondta ironikusan Géza.

– S szerinted mit csináljak? Verjem ki a dilihisztit én is? Akkor biztos le nem mossa rólam öt rend keresztvíz sem.

Öltözködés közben azon csodálkozott, hogy még nem hívatta az igazgató. Majd holnap… Ami késik, nem múlik.

 

Amikor kedden reggel hétkor megjelent, Imre már várta.

– Igaz, hogy a bátyád börtönben van?

– Igen.

– Van egy indián bölcsesség. „Ó nagy Manitou, add, hogy az ellenségem mokaszinjában járjak öt percig, miel?tt ítéletet mondok felette.” Te próbáltál a Matyi mokaszinjában járni? Te kire gyanakodtál volna, ha tudod, hogy X-nek a bátyja börtönben ül lopásért?

Imre lehajtotta a fejét. Egy ideig nem válaszolt.

– Nem akarok én is oda kerülni. Én dolgozni akarok. Akarom, hogy megbecsüljenek… – Matyi esélyt se adott a tisztázásra. – buggyant ki a fiú szeméb?l a könny. Noémi anyaian magához ölelte.

– Nem lesz könny? kitörnöd ebb?l az el?ítéletb?l. Kapsz t?lem valamit. Egy törpefeny?t?t. Nagy a vihar ahol élsz. Egyrészt ott az örvény, amely a bátyádat beszippantotta, másrészt ott az el nem fogadás vihara, amely le akar seperni. Nekem is van egy ág az íróasztalomon. Bekeretezve, hogy tartsa bennem az er?t.

– Mi olyan különös a törpefeny?ben?

 

Indája szikla-szívós,

Acél a gyökere –

Rácsap, de belecsorbul

A Bucsecs kard-szele.

 

– Reményik Sándor: Törpefeny?k. Légy törpefeny?. Érd el a célod. Én bízom benned. És ne feledd:

 

A földre fekszik néha,

Mint tanult birkózó,

Vélnéd: vég-kimerült, –

S ím: talpra-pattanó.

 

– Kikeresem a verset a könyvtárban, és el fogom olvasni.

– Akkor el? a matekot. Ma matekozunk.

– S ha még akadna valaki az osztályban?

Noémi sóhajtott egyet. Imre ráérzett.

– Az a tanárn?nek komoly konfliktust okozna Pécsi tanárn?vel, igaz?

– Már úgyis elástam magam.

Amikor bement a tanáriba, hogy elvegye a katalógust, már azzal fogadták a kollégák:

– Hívat a diri. Ki van kelve magából…

 

[1] Az eredeti szöveg:

„Cea mai cruntÃ?Æ? rÃ?Æ?zbunare

Este când duÃ?Ÿmanul tÃ?Æ?u,

E silit sÃ?Æ? recunoascÃ?Æ?

CÃ?Æ? eÃ?Ÿti bun Ã?Ÿi dânsu-i rÃ?Æ?u.” (B. P. HaÃ?Ÿdeu: RÃ?Æ?zvan Ã?Ÿi Vidra)

[2] A Romániában él? cigányok egyik nemzetsége.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.