Nem egy szimpla ?sz
Es?re keltem; oly puha
Cseppekben hullott, tétova
Üveggolyókként, mint a múlt,
Csatorna száján elgurult.
Maholnap én is elfolyok.
Kisírnak ?k, a boldogok
Lelkükb?l végleg. Nem szököm,
Nem vád-vitázom, s nem kötöm
Többé mozgó fához lovam.
Ez egy felfekvéses ?sz, van
Ilyen; csak úgy elszivárgok,
Némán, mint a welszi bárdok.
Magába ránt majd, szív a lék,
Maradhat nyomnak pár marék
Szonettbe ill? szóvirág,
Dunára hajló f?zfaág.
Ez volna mind, az életünk:
Jövünk, vagyunk és elmegyünk.
Ki üdvre vár, kap búra bút;
Egy macska-gurításnyi út,
Vers, egy széllapozta könyvben;
Ennyi jár, ám mindez ingyen.
Én… egész életemben fáztam…
Majd elindulok nagykabátban.
Jegyzet: az elszivárgok-welszi bárdok rímpár – irodalmi utalás; átvétel Varga L. Anna „Veszt?helyek” c. költeményéb?l. (V.L.A szíves hozzájárulásával)
verstani jegyzet tanulóknak: ennek az id?mértékes versnek a m?faja: jambikus dimeter – a sorok nyolc szótagját négy-négy jambus teszi ki egészen az utolsó strófáig, ahol az els? két sor jambikus dimeterjére két sor ötödfeles jambus válaszol a m? zárásaként
Legutóbbi módosítás: 2010.10.23. @ 15:01 :: Rossner Roberto