Teresa Salgueiro arcáról
a hold ismét a vízre ült,
cseng a fül bent, ráhangol
az éj, arcán szellemút:
éles szemnek gödrében,
élj lobogva láng,
van fényl? sötét,
mi túlvilágról ébredve itt talál,
akárha hintáról leszállsz, Teréz, Te-lány.
bong harang-agyam, ? hívogat,
még döbbenettükör a köd,
áthat mégis e szép száj,
vékony íveken áthajol a lélek,
homlokán ér-rengeteg,
csúcsa könny, csupán egy csepp,
de más dimenzió…
ártatlanság vív az elmével,
legyen csak arcának íve, mi köt,
fonal se kell, elég
ha a hang sugárra bomlik, itt
dalban s?r?södik mi snassz,
megérte a forma utáni vágy!
Legutóbbi módosítás: 2010.10.20. @ 18:41 :: Marthi Anna
