Marthi Anna : Beszédes arc és hang..

Teresa Salgueiro arcáról

 

 

a hold ismét a vízre ült,

cseng a fül bent, ráhangol

az éj, arcán szellemút:

éles szemnek gödrében,

élj lobogva láng,

van fénylő sötét,

mi túlvilágról ébredve itt talál,

akárha hintáról leszáll,”Te-lány”, Teréz!

bong harang-agyam, ő hívogat,

még döbbenettükör a köd,

áthat mégis e szép száj,

vékony íveken áthajol a lélek,

homlokán ér-rengeteg,

csúcsa könny, csupán egy csepp,

de más dimenzió…

ártatlanság vív az elmével,

legyen csak arcának íve, mi köt,

fonal se kell, elég ha

a hang sugárra bomlik, itt

dalban sűrűsödik mi snassz:

megérte a forma utáni vágy!

Legutóbbi módosítás: 2010.10.22. @ 22:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak