Pongrácz Ágnes : Októberi látomások

Kellene valami ?szi,
       valami ?szi hangulat,
hetente nézem a fákat,
r?t-halál rágja lombjukat.

…. és ekkor – képzeletben –
háromszarv-királyn? trónra ül,
hideg mosoly ragyog arcán,
körötte arany mindenütt…

Kellene valami meghitt,
       valami meghitt pillanat,

nagypapát vezet unokája:
temetési mozzanat.

…. ha nem lenne megannyi Illés,
tán t?z-szekéren éj-lovakkal
húzatnám magam…
… hosszú a sor… és olvasd:
megkaptuk rég a számokat…

Kellene valami édes,
       valami édes irgalom.
Láttál már virágot nyílni?
S fölötted volt-e sírhalom?

                 a hegyen
           egymagában áll
                 a Bárány

fényl?-lándzsák szúródnak le körben,
    gonosz azon által sose törhet

      egymagában áll a Bárány
              mellette a zászló
hozzá igyekszik fehér-ruhás pásztor
             én is oda-mennék…

Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 08:41 :: Adminguru
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,