Marthi Anna : TUD ÁS

köszönet Fu Mesternek

 

 

csigaházban elfér egy tenger,

pici a hely, de nagy a tudás –

a mélye zúg talán füledben

egyre zengő, növő morajlás –

kagylóba tévedt végtelennek,

ha nem várnád is meghallanád,

hisz elmét kimos, ki mélybe ás,

kiegészül füledben e hang,

ott sincs, de szól, és mégis átmos;

halld! csigát bérlő remete-rák –

kit kék szívéből ébreszt a Nap;

csak múlt napra vagy új látomás?

csigádba fér-e áldott másod?

mert múlása nincs tengereknek,

örök-maradás lételemük;

fogadd el ismét, nem tudván is:

emlék-őrző hullámokon át,

ős-tudással felruház, amíg

éteréből kiás majd bajod,

és betemet végül tengered.

 

https://www.7torony.hu/media/Mondom%20a%20versem,%20mondj%C3%A1k%20a%20versem/Marthi%20Anna/TUD%20%C3%81S.mp3

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak