köszönet Fu Mesternek
csigaházban elfér egy tenger,
pici a hely, de nagy a tudás –
a mélye zúg talán füledben
egyre zengő, növő morajlás –
kagylóba tévedt végtelennek,
ha nem várnád is meghallanád,
hisz elmét kimos, ki mélybe ás,
kiegészül füledben e hang,
ott sincs, de szól, és mégis átmos;
halld! csigát bérlő remete-rák –
kit kék szívéből ébreszt a Nap;
csak múlt napra vagy új látomás?
csigádba fér-e áldott másod?
mert múlása nincs tengereknek,
örök-maradás lételemük;
fogadd el ismét, nem tudván is:
emlék-őrző hullámokon át,
ős-tudással felruház, amíg
éteréből kiás majd bajod,
és betemet végül tengered.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.24. @ 18:17 :: Marthi Anna
