Parakletos Találkozót
rendez közös összefogással a Parakletos Alapítvány és a Parakletos Könyvesház
megalakulásuk 20 éves évfordulóján,
2010. október 30-án, Kiskunfélegyházán, a református templomban
Délel?tt a Parakletos Könyvesház új kiadványainak bemutatója
10:00
Dr. Tatai István: Isten ékszere lehetsz – Tíz út a semmib?l a mindenbe / áhítattal egybekötve bemutatja Miklya Zsolt, a Parakletos Könyvesház szerkeszt?je
Smelka Sándor: Istenem, mi ez a lárma?! Avagy, kegyes napok karácsonytól újévig – bemutatja Sz?czi János író, részleteket olvas fel Rekedt N. Gréta
„Az els? regényem… Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag megjelent a könyv, én pedig egykötetes író lettem!
Néha azt gondolom, hogy álmodom az egészet, de nagyon-nagyon jó érzés!”
(Smelka Sándor)
A könyv fülszövege:
„- Balázs, ébredj! – valaki eszeveszetten rázott. – Balá-á-ázs!!
Próbáltam nem tudomást venni az egészr?l, de az illet? már annyira rázogatott, hogy attól féltem, menten agyrázkódást kapok. Kénytelen voltam felébredni. Vanda állt az ágyam mellett.
– Mi van?
– Gyere le, beszél a csapod. Adás van!!
– Nem érdekel! Különben is: a mosdóm beszél, nem a csapom – morogtam álmosan, és a másik oldalamra fordultam.”
Balázs, vagyis hát Kapossy testvér, a középkorú történelemtanár, kétgyermekes családapa, aktív gyülekezeti tag persze nem ússza meg ilyen olcsón. Nemcsak az ágyból kell kiszállnia, hogy meghallgassa az adást, hanem az ünnep- és hétköznapok rutinjából is, amikor észrevétlenül egyre átláthatatlanabb fal épül köré még a családján belül is. Hát még az utcájában – a Sövény utcában -, ahol mindenki jól ápolt sövénykerítésekkel határolja el életterét és magát a szomszédjaitól.
Balázs tehát – ha akarja, ha nem – kiszáll a rutinpályáról, aminek eredménye sok-sok meglep? találkozás: Ödön bácsival, a feleségét?l retteg? öregemberrel, Lubánszky nénivel, akinek a szívében nem csak imádott macskái férnek el, Vandával, a hóesésb?l váratlanul betoppanó ifjú unokahúgával, vagy a lakóotthon sérült fiataljaival, akik szeretetéhsége, ragaszkodása el?l nem húzódhat sövény mögé az ember. Úgyis átlátnak rajta. A lakósok ilyenek.
Smelka Sándor is lát és megláttat: írói talentumával olyan groteszk regényhelyzetet teremt, ami egyszerre a magunkra ismerés és humor forrása, de még éles helyzeteiben sem bántó, hanem tisztázó, gyógyító inkább. Hogy mi is ez a helyzet – beszél? csap/mosdó -, arról most nem árulok el többet, mint hogy ennél találóbb gyógyforrást rutinos és komfortos keresztény magatartásformáink számára ki sem találhatott volna. S amíg belefeledkezünk egy család, utca, (neo)protestáns gyülekezet karácsonytól újévig tartó bohókás átváltozás-történetébe, minket is kimozdít a sövényeink mögül, mások elfogadása felé.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva