dudás sándor : Halottak napja

 


 

Bánatom fehér szolgái:

mécsesek sírnak helyettem,

könny? lángjuk ide-oda

– mint lelkem benn -, leng a szélben.

 

Porló testük k?palástján

krizantémok bólogatnak.

A csend üvegharangjában,

néma ingás, elleng a Nap.

 

Halálukat felidézem,

mely szeretetükb?l kizárt;

innen nézve beláthatom –

?k túl látják a láthatárt!

 

Azoké a holtak napja,

akik életet szeretnek,

szívük közepén ?sökkel

szellemhangon beszélgetnek.

 

S belátják a lehetetlent,

amin már túl a sírlakók:

arcukon, ajkukon mosoly,

él?k és halhatatlanok.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.