Molnár Zsolt : Vivien

 

Mindig Rólad álmodom,
Vesztettem… Vivien!
Csaltam és csaltál…
De én úgy szerettem,
Aki vagy, e csendes pihe,
N?t, a t?lem szenved?t,
Értem és az Érted valót,
Tettem mindent, minthogy

Trója állított falót,
Letehetnének könnyeim,
Rongyaikban szenved?k,
matracukon a megalkuvók,
Szívszerelmen feladott,
Zokogtam, sírtam,
Eladtál, – ez így van,
Hittél Anyád rossz szavának,
Gyávának ki kiáltott,
Frakkba öltöztetett muzsikások,
mondták:”Gyere velünk!
Szeretünk majd, – most szenvedünk,”
Te léha, Te senki, Te rongy,
Te lélek, – Testb?l mernéd-e,
Önmagad el?venni?

Mindig Rólad álmodom,
Téged, kit tudok szeretni,
és kiért halni vagyok kész,
Mondd el Te léha,
Ez átok t?rrel,
Még ki lenne oly merész,
Hogy mellkasom így felszaggassa,
Vérem onnan kimerve,
Mosolyt mérjen e gyilkos kardra?
Mondd el Te szent kokain,
Hamlet mit tékozol,
Yorick árnyain,

Hát én immár kit szeretnék?

Virág voltál,

Ma egy szolid emlék


Mindig Rólad álmodom…
Vesztettem, de elfogadni,

Még mindig nem tudom.

 


Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.