Vers

Waka

Szeretettel Szabó Aidának, aki felhívta figyelmem erre a m?fajra.   Romlatlan márványt, megfaragtalak, Dávid, de lelket…. Nézlek tehetetlenül, árván, ember s Isten határán.

Vers

?szi kép

Ablakom el?tt hull fáról sárga levél,vékony gallyait tördeli a szél.Csupasz ágai súgják,nemsoká’ itt a tél.Gondolatban arcomat már megcsípi a dér.Múlik az ?sz, emlékülitt hagyva néhánykorhadt levelét, s a fák koronáin kivirágzik a jég.

Vers

Múlt id?

  Suttogásba feszült margós mondatvég,mindegy ki és kinek adja el a lelkem –hangok közti áthúzott dallamszeli ketté életem.Rezdülök szorongó csöndjében, s ha már átlátnak hosszan rajtam,onnan tudni vélem,hogyha száz létben éltem is; a múltnál sose volt igazabb vendégem.     [… Tovább]

Novella

A másik asszony

  Jártában többször látja őt, ahogy szembe jön vele. Eleinte csak véletlenszerűen találkozik a tekintetük. Elegáns, de nem hivalkodó. Talán a GAP-ből jön, új ruhát vehetett. A mozdulata is oly könnyed és rendezett, ahogy a hátsó ülésre helyezi a becsomagolt [… Tovább]

Vers

Avar alatt

Kósza álmok…     Elhagyott pad alatt avart kavar a szél, kereng a falevél.   Évente nézem rég, levelek, száraz ág, gallyból szél tördelte álom-karikát font. Tél elé görgetve minden kósza álmot.      

Vers

Kopoghatnék

    várod, hogy kihulljon a férgese. minek piszkálni, mégis ezt teszed. elhúzódik e semmittevés, kopog hatnék gyógyító csillag-térben végre újjászülöm magam mert előre van, hátra hogyan is mehetnék?

Vers

Ahogy-valahogy

Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz, ahogy nem félek érted semmitől, ahogy az egyből mindig milliót adsz, ahogy kiráncigálsz a bármiből,   valahogy így esik a fény hajadra, valahogy így ér szemedig a távol, valahogy így kezd szavam a szavadba, valahogy [… Tovább]

Novella

Gyász – Miért?

Mit fejez ki a gyász? Mit takar egy érzés? Miért öltünk magunkra fekete ruhát? Amikor kimegyünk a temet?be és virágot teszünk a sirra, mire gondolunk? Kérdések. Magunknak kell rájuk választ találnunk.   Becsukta maga mögött az ajtót. Mélyeket lélegzett. Tudta, [… Tovább]

Novella

Számtan

A paradicsomszósz, igaz, megnevezni nem tudja, de kinyalni a lábasból, azt igen!     Hédi közeledik a kapu felé, a pékt?l jön. Ez lényeges! A fekete szellem zölden világító szemével közeledik és, amint teheti, ugrálni kezd. Talán megnyugszik, ha kap [… Tovább]

Novella

Az utas

  Nagy fékcsikorgással állt meg a taxi a furcsa kinézetű utas mellett, a sofőr kivágta az ajtót és szinte ordított: – Na, szálljon be, nincs vesztegetni való időm! A szelíd arcú utas beszállt, a sofőr pedig kilőtt, a városon belül [… Tovább]

Novella

Magaslatokban

  – Öreg, kapja össze magát! Beszerezte amit mondtam? – Minden megvan kedvesem, itt a létra is. – Létra! Minek? – Azt mondtad, mindenből a legnagyobbat és legmagasabbat szerezzem be, annak megfelelően, a tűzoltó kocsi tetejére csak létra segítségével juthatsz [… Tovább]

Egyéb

Hol van a Mikulás?

*     Ez a kérdés még akkor merült fel, mikor azokban a régi „szép időkben” lánykám az általános iskola padjait koptatta. Mi abszolút semmiféle vallást nem gyakorlunk, de valahogy a Karácsonyt és általában a hozzá tartozó ünnepeket megtartjuk. Annó [… Tovább]

Humor

Író – olvasó - találkozó

Ezt most reggel írtam és küldtem át a Gálvölgyinek. Teszteljétek már le légyszíves. Köszi. *     Lakás, idősebb férfi kukoricát majszolva, izgulva nézi a tévét. Csöngetnek. Kelletlenül feláll, ajtót nyit. Középkorú férfi, kezében nagy, tömött sporttáskával áll a küszöbön. [… Tovább]

Vers

CERN

csak nem tudunk róla bezárva istenek üstéjében a teremtett égi lekvár az egyetlen isten szaruját kivetette s tágul tovább míg életünk a halálba sz?kül és sz?köl? kutya módján várjuk a múlást szukák vérével csaljuk meg egymást akit orránál fogva vezettek [… Tovább]

Vers

Kiégtem…

*     Kiégtem, mint felperzselt búzamező, mit egy üvegcserép izzó nap fókuszában lángtengerré varázsolt.   Lényed magához láncolt, lelkemben ezer pillangó táncolt míg boldog voltam veled, szorosan fogtam kezed és nem volt akadály, míg szerettél s szerettelek.   Kiégtem, [… Tovább]

Vers

Elveszett álmok

Nappalok és éjszakák * Az alvásokból kivesztek az álmok,  derékfájdító, izzasztó az éj,           nincs tündérország, semmi nem mesél csodáról, vágyról, s nem szít új lángot.   Hajnalszületéstől naphalálig a lét telít meg negatív töltésekkel, de végre randevú jön el a [… Tovább]