Csonka János : Múlt id?

 

Suttogásba feszült margós mondatvég,
mindegy ki és kinek adja el a lelkem –
hangok közti áthúzott dallam
szeli ketté életem.
Rezdülök szorongó csöndjében,
s ha már átlátnak hosszan rajtam,
onnan tudni vélem,
hogyha száz létben éltem is;
a múltnál sose volt igazabb vendégem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János