Nappalok és éjszakák *
Az alvásokból kivesztek az álmok,
derékfájdító, izzasztó az éj,
nincs tündérország, semmi nem mesél
csodáról, vágyról, s nem szít új lángot.
Hajnalszületéstől naphalálig
a lét telít meg negatív töltésekkel,
de végre randevú jön el a csenddel
alkonyattól lassú pirkadásig.
Hová lesznek a félbemaradt képek,
melyekben nincsen ölelő ígéret,
amiket visszavárni sem lehet,
a nappal fogyott, legyengült remények,
sötétbe haló ámító létfények?
Így veszik el az élet egy része.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.24. @ 05:53 :: Bonifert Ádám
