Marthi Anna : a sötétség határán…

Az út, amely magának a fénynek háromszázmillió évébe került volna, egy szemvillanásig tartott, ám a Halál abban a térben utazik, ahol az Időnek nincs jelentősége. A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy milyen sebesen száguld, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek, és rá vár.” – Terry Pratchett: A Kaszás

 

 

mivégre találkozunk

fény a sötéttel?

ha érintés után

e bekebelezést

ki megéri tán

feledi előbb mi volt!

 

utam jelei is ezek,

fény-árnyék váltva;

koldusbotra jutok,

s mire megértem is,

hogy bármely fényteli

pillanat miben megáll

szív-időm, remegve látja:

szép! csokorba gyűlve

a végén… út, mi itt;

lehet a fénybe, így hiszem,

ezért megyek, vándor

leszek, minden,

erdei csend, hol

a sötét ágakra

surran napmeleg,

sötétnek vacogása

benne elszenderül,

és kezdődik elölről…

van határ, na ott

lehetünk-e el-lesők?!

Legutóbbi módosítás: 2010.11.06. @ 20:31 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak