Avi Ben Giora. : Mose Gagyibakov és az életbiztosítás 2.

*

 

 

Miután magára maradt, Mose felhívta azt a mobilszámot, amit csak ő tudott egyedül. Hosszan kicsengett többször is.

Mi a fene van már – idegeskedett magában. – Megmondtam neki, hol van a mobil, nem létezhet, hogy azóta nem vette magához.

Már éppen zárni akarta a vonalat, amikor felvették végre.

– Már azt hittem, soha nem veszed fel a telefont.

– Vissza tudsz hívni egy óra múlva? Most nem tudok beszélni.

– Hol vagy?

– Nem tudok beszélni. Hívj, ahogy megbeszéltük – és azonnal bontott.

A francba. Most várhatok egy órát. – Nehezen ment az idő. Közben Igor is visszatért két szatyorral megrakodva.

– Remélem nem történt valami váratlan? Mikor elmentem még nem tetszett ilyen ideges lenni.

– Ne is törődj vele. Akartam beszélni a feleségemmel és levágta a telefont.

– Ilyenkor nem jó nőre gondolni, és pláne feleségre. Lehet hogy pont a legrosszabbkor zavartad.

– Még viccnek is rossz Igor. Sos soha nem csalna meg. Akkor már megtette volna.

– Alkalom szüli a tolvajt és a házasságtörőt is. De igazad van, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Ha éhes vagy akkor szolgáld majd ki magadat a hűtőbe tettem mindent. Most mennem kell, mert várnak az állandó fuvarjaim. Majd jövök, nem idegeskedni minden rendben lesz.

Mose újra hívta a feleségét. Két csengetés után azonnal felvette.

– Még nem telt le az óra, amit mondtam, de mondd csak, most már biztonságban vagyok.

– Hol vagy?

– Ülök az autóban, megyek a gyerekekért.

– Rövidesen jelentkeznem kell a testvéreidnél is, hogy megérkeztem. Azt fogom majd mondani nekik, hogy lekéstem a vonatot és holnap kapok egy kocsit, amivel oda utazom a „haverokhoz”. Tudom, hogy átlátszó az egész, de nem jutott még jobb az eszembe. Biztosra veszem, hogy holnaptól már díszkíséretem is lesz, de majd lerázom őket. Ami viszont fontos. Menj be a bankba, és a széfből vegyél ki minden értéket. Vidd át egy másik bankba, és oda tedd be. Ne kérdezd, hogy miért. A gyerekeket próbáld meg valahogy biztonságba tenni, de ne hamarkodj el semmit. Vigyázz, mert minden lépésed figyelik. Majd jelentkezem, amint tudok. Még valami. Írok majd egy sms –t erre a telefonra. Egy jelszó lesz, amit begépelsz ebbe a telefonba. Ezzel aktiválod, hogy tudj ezzel is telefonálni. Ennyi most.

Miután letette a telefont a társakat próbálta hívni, de foglaltat jelzett mindkét sógor száma.

– Na már képben is vagyok – gondolta.

Pár pillanat múlva megszólalt a telefonja.

– Dobri vécser.

– Már akartam volna jelentkezni – kezdte Mose. Sajnos volt egy ”gikszerem”. Nem értem ki időre a pályaudvarra. Béreltem egy kocsit, de csak holnap kapom meg. Ha megkaptam, hívlak titeket újabb utasításért.

– Hogy késhetted le azt a tetves vonatot?  Majd két órád volt rá, hogy elérjed.

– Szerinted mennyi idő Domodegyevótól a Központi pályaudvar?

– Honnét tudjam, még nem jártam Moszkvában.

– Nem volt elég a két óra és a taxisnak sem volt turbómeghajtásos járgánya. Ez van. Add meg a telefonszámukat, hogy kapcsolatba léphessek velük.

– Nem lesz rá szükség. Már beszéltünk. Inkább azt mondd meg, melyik szállodában vagy, mert érted küldenek.

– Ne küldjenek nekem senkit. Odatalálok nélkülük is. Nem is ismernek és nem óhajtok táblát akasztani a nyakamba, hogy én vagyok a Gagyibakov.

– Rendben, pedig úgy kényelmesebb lett volna. Írd akkor a számot, amit mondok, beszéld meg velük, mikorra érsz oda. Térképed ugye van, mert arra szükséged lesz.

– Mindenem van, mond a számot.

Mose feljegyezte.

– Még most hívjad őket, és amint elindulsz, telefonálj. Ha meg megérkeztél, akkor úgyis ők hívnak minket.

– Rendben, akkor holnapig.

A kapott számon egy nyers orosz hang jelentkezett. Mose elmondta, mi járatban van, és megkapta az utasításokat is. Sőt az irányt is elmondták, melyik úton utazzon és hol, merre kell mennie.

– De nagy marhák. Azt gondolják, nem tudom, hogy amint kiérek a gyorsforgalmira, lesz kísérőm. Na de mindegy. Meg kell oldanom.

Megvacsorázott és kényelembe helyezte magát. Közben persze ki is gondolta a tervet. Éjfél is elmúlt, mire Igor visszaért. Mosét félig bóbiskolva találta.

– Na, mi lészen akkor holnap?

– Sajnos mozgalmas lesz. Először is, kell mégis egy autó. Lehetőleg olyan, ami luxus kinézetű, tehát valami márkás tragacs, de nem nélkülözhető, és ha esetleg tropára törik, nem lesz belőle nagy zűr. A papírjai rendben kell, hogy legyenek, lopottról szó sem lehet. Kell ezenkívül egy olyan tíz liternyi extra gyúlékony anyag is. És ami legfontosabb, egy hulla.

– Az meg minek?

– Tehát gondolom eddig világos a dolog. Te beszerzed az iratokat. Amint megvan, már indulsz is. Szedned kell a lábaidat, mert minden időre megy. Én reggel kell, hogy elinduljak egy megadott útirány szerint. Itt – mutatott egy pontra a közben kiteregetett térképen – fogunk találkozni, de erről nem tudhat senki. Ettől a ponttól pár kilométerrel hátrébb ki fog gyulladni az autó és porrá fog égni. Ezért kell egy halott is, mert ugye valamilyen elszenesedett maradványt kell produkálni a rendőrségnek is, na meg azoknak is, akik majd a nyomomba szegődnek akkor, ha kiértem Moszkvából a gyorsforgalmi útra.

– De akkor teljesen felesleges kidobni a pénzt a csinovnyiknak. Így is, úgy is adnak papírt meg értesítést.

– Azért csak szerezd be. Nem szeretek semmit sem a véletlenre bízni. Tehát itt fogunk találkozni. Ha minden jól sikerül, akkor holnap már meg is szabadulhatsz tőlem. Van még egy kérdés. Mennyi időbe telik jegyet váltani egy este Canadába tartó gépre?

– Eleve meg kellene nézni, hogy este van–e járat.

– Részletkérdés, mert ha átszállással is van bárhonnét, az is jó. Csak ne legyek már elérhető senki számára, mert hivatalosan halottnak kell lennem.

– Tehát akkor kellene egy valamiféle hulla.

– Így van. Sőt egy útlevél is, ha lehet, jól hamisított. A név, amire ki fogod állíttatni, az rád van bízva. Itt van egy kép is mindjárt, nehogy időt kelljen még erre is áldozni.

– Szóval?

– Minden rendben lesz. Most akkor megyek intézkedni, hogy meg legyen minden reggelre. Van egy temetkezési vállalkozó, akitől megszerzem a hullát, de kellene egy kis anyagi erre is.

– Tudok most adni tízezer dollárt. A többit, azt majd utána, mert nincs nálam több.

– Az kicsit kevés lesz, de én megbízom benned.

– Nem tudsz jobbat, mert hogy úgy mondjam, egymásra vagyunk utalva. Ha én eltűnök a nagy moszkvai forgalomban, akkor nem látod a pénzedet, viszont ha te válnál köddé, akkor nekem lőttek. Értjük egymást ugye?

– Megyek is, mert nincs már sok időnk. Reggel itt az autó, amit kértél, mindennel felszerelve. A kulcs és iratok az asztalon lesznek. A megbeszélt helyen találkozunk. Őt perc pluszt vagy mínuszt számíts be, de itt a mobilszámom. Ezen hívhatsz. Nem tudják bemérni.

 

/folyt. köv./

Legutóbbi módosítás: 2010.11.06. @ 12:24 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.