Marthi Anna : Nyugodt kikötőm menedéke

lehetne mégis parafrázis (nászajándékba kértem régen az Oporto -t, jó pár éve a zenekar koncertjén is voltam, Teresa arcát már előbb megénekeltem, most próbálkozom dalszövegfordítással, nem énekelhető, de a szöveget -azoknak, akik nem tudják a nyelvet- a dalhoz mellékelni, ez is vmi, és örülnék minden jó fordításnak!) szeretettel Cs.M.-nak

 

 

nyugodt kikötőm

menedéke a jövőnek,

nincs elveszve még,

e jelenlegi fél-elemben,

tán értelmetlen, hisz

nem várható a legjobb,

ha köddé lesz is

korábbi ígéretem,

de kiléptem,

 

amikor láttam, távolban a tenger;

nem néztem már,

énem levált…

 

igen, énekelek,

neked énekelek,

hogy felébredhess,

míg nosztalgiánk átfog,

és dalom elüti az időt…

 

amikor láttam, távolban a tenger,

nem néztem már,

énem levált…

 

akaratlanul is,

hadd maradjak víz,

veled, ha “ao Longe o Mar

Legutóbbi módosítás: 2010.11.08. @ 08:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak