Szeibert Éva : Kettészakadt a Világ!

*

 

Hatalmas dörgés-villámlás rázta meg a Földet. Az ég találkozott a földdel, rengett minden, dőltek a falak, szétmorzsolódtak a hegyek, megindultak a tengerek, hogy legyőzzék a kontinenseket. Őrjöngve tomboltak az elemek, elsodortak, széttéptek mindent, ami útjukba került.

Nem volt irgalom!

Egyszer csak döbbent csend lett. Szellő sem rezdült, madár sem dalolt, fű se zizzent.

Azután hirtelen feléledt minden. A Föld testén hatalmas nyíltseb tátongott.

Kettészakadt a Világ?

Az emberek tanácstalanul nézték az irdatlan mély szakadékot. A rés családokat, barátokat választott el, akár egy átléphetetlen országhatár. Az egyik oldalon csupa okos, szép, jó és tehetséges ember toporgott, a másik oldalra rekedtek a buták, csúnyák, és azok, akik semmihez sem értenek. Egyik oldal sem örült a természet rémtettének. Az okosok és szépek nem tudták, hogy ezek után kinek a butaságán és rútságán fognak vidulni. A buták és csúnyák pedig féltek saját gyámoltalanságuktól, hiszen eddig mindig megmondták nekik az okosok, hogy mit tehetnek és mit nem. Átkiáltott az egyik okos:

— Ti buták, vágjatok ki egy hatalmas fát és rakjátok a szakadék fölé, azon át tudtok jönni.

Futottak is a szerencsétlenek és kisvártatva hozták a hídnak valót. Mire odaértek a rés nagyobb lett. Újra elfutottak és visszatértek egy hatalmas mamutfenyővel. Az is kevésnek bizonyult. Olyan gyorsan nőtt közöttük a szakadék, hogy szegény buták nem tudták követni. Egy darabig még átkiabáltak. Megpróbáltak szót érteni, de a végén annyira eltávolodtak egymástól, hogy már nem is látták a túlpartiakat.

Egyetlen mondatot ordítottak elkeseredetten okosok és buták egyaránt:/ebben az egyben egyetértettek/

— Kettészakadt a világ!!!

 

Legutóbb szerkesztette - Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?