Sonkoly Éva : Advent

“Vendégem voltál, ülve a lét peremén talpig reményben.”

– Idézet Valakitől – *

 

A téliesre fordult időben korán sötétedik. Csend van, csak az állólámpa világít a fotel felett. Olvasok.

— Mit csinálsz? — kis hang suttog az íróasztal felől.

Lapozok. Képzelődöm. Mégis szétnézek. Nincs itt rajtam kívül senki.

Felemelem a könyvet. Versek, prózák, szép kötetben. A címlapon Héttorony Antológia 2010. Jó újra olvasni őket. Írói közül sokan együtt vannak most Budapesten.

— Miért nem mentél el? — hallom újra.

— Mi közöd hozzá? Jó okom volt rá! — sóhajtom már indulatosan, nem is tudom kinek.

Az íróasztalra nézek. Kis üvegszívbe zárva egy angyalka hintázik lassan.

— Biztosan a huzat mozgatja — gondolom —, de nincs is nyitva semmi, hiszen hideg van. Egyébként is… bolondság, teste sincs a kis angyalkának, olyan finom áttetsző, alig látható.

— Pedig látsz! — hallom újra.

— Igen, látlak — nézek felé —, alig múlt egy hete, hogy itt vagy. Mint aki kitalálja a gondolatomat.

— Tudod miért kaptál? — kérdi suttogva.

Hallgatok. Talán tudom, de…

— Azt mondta vigyázzak rád, mert olyan szomorúnak hitt, pedig még nem is ismert, csak a hangodat hallotta… igaza volt… Pedig azon a napon, tudod… emlékszel? Én éreztem, hogy nagyon örültél nekem… és Neki is!

— Kis pimasz — gondolom —, de eszembe jut minden és megbocsátok neki, hiszen régen történt velem annyi kedves, szép dolog, mint azon a napon…

Egyébként is, angyalt kapni…

Advent van. A szeretet, a várakozás ideje.

 

*

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 565 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"