– Idézet Valakitől – *
A téliesre fordult időben korán sötétedik. Csend van, csak az állólámpa világít a fotel felett. Olvasok.
— Mit csinálsz? — kis hang suttog az íróasztal felől.
Lapozok. Képzelődöm. Mégis szétnézek. Nincs itt rajtam kívül senki.
Felemelem a könyvet. Versek, prózák, szép kötetben. A címlapon Héttorony Antológia 2010. Jó újra olvasni őket. Írói közül sokan együtt vannak most Budapesten.
— Miért nem mentél el? — hallom újra.
— Mi közöd hozzá? Jó okom volt rá! — sóhajtom már indulatosan, nem is tudom kinek.
Az íróasztalra nézek. Kis üvegszívbe zárva egy angyalka hintázik lassan.
— Biztosan a huzat mozgatja — gondolom —, de nincs is nyitva semmi, hiszen hideg van. Egyébként is… bolondság, teste sincs a kis angyalkának, olyan finom áttetsző, alig látható.
— Pedig látsz! — hallom újra.
— Igen, látlak — nézek felé —, alig múlt egy hete, hogy itt vagy. Mint aki kitalálja a gondolatomat.
— Tudod miért kaptál? — kérdi suttogva.
Hallgatok. Talán tudom, de…
— Azt mondta vigyázzak rád, mert olyan szomorúnak hitt, pedig még nem is ismert, csak a hangodat hallotta… igaza volt… Pedig azon a napon, tudod… emlékszel? Én éreztem, hogy nagyon örültél nekem… és Neki is!
— Kis pimasz — gondolom —, de eszembe jut minden és megbocsátok neki, hiszen régen történt velem annyi kedves, szép dolog, mint azon a napon…
Egyébként is, angyalt kapni…
Advent van. A szeretet, a várakozás ideje.
*
Legutóbbi módosítás: 2010.11.29. @ 10:40 :: Sonkoly Éva
