Placskó Lajos : Éjből nappal

haikuk *

 

 

 

Szendergés

 

Éj anyám csillag

Mintás bársony leple rám

Borul. Álomszép!

 

 

A sötét piktor

 

Az est korommal

Fest. Holdsugárral fényt ad

A lényegesnek.

 

 

Derengés

 

Pirkad a távol,

Majd hővöset lebben a

Szellő. Napfényt vár.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Napbíbor lángja pirkad,

Menekül az éj.

 

 

Reggel van!

 

Felkel a nap, már

Aranyujját nyújtja és

Sugárral érint.

 

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

Meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.