Szeibert Éva : Amerikából jöttem…

*

Florida:

 

Leszállt a gépem,

s ott álltam félszegen,

fehérek s feketék közt

látványtól részegen,

én /a kis magyar/.

Csomagjaim

fáradtan kerengtek,

már szédelegtek a futószalagon,

újra és újra visszajöttek

és én csak néztem

a nyüzsgő tömeget.

Fogadj be Újvilág!

 

Óceán:

 

Hullámaidba gázolok,

s Te ellöksz magadtól.

A parton sós homok

tapad testemre,

kagylók gyöngyháza csillog,

nap éget, szellő simogat.

Fogadj el Újvilág!

 

New York:

 

Villogó reklámfolyam,

stagnáló dollár árfolyam,

számozott utakon mindenki kavar,

harlemi zűrzavar,

kínai negyed,

bóvli hegyek,

bőzös halpiac,

West Side /story/,

Gudbáj…szorri,

angol fonetika,

fülledt erotika,

/néger/csókálló rúzs,

zsongító blues.

Bár gúzsba köt az amcsi lét.

szórod a lét,

hogy megcsodálj

egy fáklyát a szobor kezében.

 

Eiffel álmát látod,

aztán lábaid lejárod,

hisz még hátravan

a két torony/helye/.

Gránitlapon sok áldozat neve

imáért kiált.

Loholsz a Brooklyn hídon át,

alattad fapadló recseg,

a vasszerkezet remeg

autók ezrei alatt.

/Kibámultad magad!/

Eressz el Újvilág!

 

Ferihegy:

 

Itthon vagyok!

Leszállt a gép,

csomagjaim vadászom,

kinn vár már a családom,

a vámos int, menjek.

Nem kíváncsi gyűrött gönceimre,

sem örömkönnyeimre.

Karok ölelnek…

 

Itthon vagyok!

Ölelj magadhoz újra Óvilág!

 

Legutóbb szerkesztette - Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?