Florida:
Leszállt a gépem,
s ott álltam félszegen,
fehérek s feketék közt
látványtól részegen,
én /a kis magyar/.
Csomagjaim
fáradtan kerengtek,
már szédelegtek a futószalagon,
újra és újra visszajöttek
és én csak néztem
a nyüzsgő tömeget.
Fogadj be Újvilág!
Óceán:
Hullámaidba gázolok,
s Te ellöksz magadtól.
A parton sós homok
tapad testemre,
kagylók gyöngyháza csillog,
nap éget, szellő simogat.
Fogadj el Újvilág!
New York:
Villogó reklámfolyam,
stagnáló dollár árfolyam,
számozott utakon mindenki kavar,
harlemi zűrzavar,
kínai negyed,
bóvli hegyek,
bőzös halpiac,
West Side /story/,
Gudbáj…szorri,
angol fonetika,
fülledt erotika,
/néger/csókálló rúzs,
zsongító blues.
Bár gúzsba köt az amcsi lét.
szórod a lét,
hogy megcsodálj
egy fáklyát a szobor kezében.
Eiffel álmát látod,
aztán lábaid lejárod,
hisz még hátravan
a két torony/helye/.
Gránitlapon sok áldozat neve
imáért kiált.
Loholsz a Brooklyn hídon át,
alattad fapadló recseg,
a vasszerkezet remeg
autók ezrei alatt.
/Kibámultad magad!/
Eressz el Újvilág!
Ferihegy:
Itthon vagyok!
Leszállt a gép,
csomagjaim vadászom,
kinn vár már a családom,
a vámos int, menjek.
Nem kíváncsi gyűrött gönceimre,
sem örömkönnyeimre.
Karok ölelnek…
Itthon vagyok!
Ölelj magadhoz újra Óvilág!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.29. @ 19:09 :: Szeibert Éva
