Radnai István : Fruzsina és Leonóra

Hogy miért járok be, hát mib?l f?teném ezt a nagy lakást? Hogy nincs bekapcsolva a konvektor, hát észrevetted, hogy nem kattog?

A legnagyobb gond a cserépkályha.

Fagyoskodnak az elhagyatott házban, pulóver, pulóver hátán – ki tudja, még örökülvettek “svájci” bundabugyit is, ami a szépségüket emelte.

A gáz egyre drágább, tehát ki kell kapcsolni. A lehelet meglátszik, vagy mégse. Vacognak? Vagy mégse!

A legnagyobb gond a cserépkályha, csak nem fogunk a huszonegyedik században abban f?teni – szokták az érdekl?d?knek válaszolni. A vendégek pánikszer?en menekülnek, ha a nagypapa megmaradt pálinkájának áldásos hatása elmúlik.

Az el?szoba egy hodály. Voltál-e már a múlt század tízes éveiben épült polgári lakásban?

Az el?szobafal mellett áll a gardróbszekrény, átellenben a cip?szekrény, még úgyis elférnek, hogy ajtók nyílnak, tükörberakásos fehér, de már fényüket vesztett koszos-sárga teliajtók. A legtöbb kétszárnyú, kivéve a cselédszobát, a fürd?termet, benne minden szaniter felszerelést és végül konyha, a spájz, és egy nélkülözhetetlen helyiség, elvégre, ha naccsága a toalettjét piperészi, nem mehet oda be könnyíteni senki. 

Van egy kis tapétaajtó. Tudod-e az milyen? Rejtve vezetne a hálószobába, de a szidolozott kilincsek mindenkinek elárulják. 

Amióta szétverték a lakást és bevezették a gázt, mindenütt ízléstelen csövek. És a drótokról se feledkezzünk el. De nem, ez most nem tartozik ide, kedves Matild. 

– Mondd, kedves Matild, te még emlékszel Borbálára? Persze, hogy emlékszel, hiszen kollégák voltatok! Úgy-e jártál ebben a lakásban, amikor még volt f?tés benne? Azok a jó öreg, zöld cserépkályhák, csak neki kellet d?lni! – Szóval a cserépkályha most a legnagyobb gond! – Ülj le, kérlek, adjak egy plédet, a térdedre, tudod csak reumád miatt, mi nem fázunk.

– Bocsáss meg, úgy látszik felfáztam, vagy a kávé? Nem szoktam bejelenteni, de már nem tudok többféle süteményt behozni, és mégis egyedül nem hagyhatlak, tudod, a jólneveltség. Hogy öt perce voltam? Igen, valóban, nincs öt perce! Hogy hol fázhattam fel? A Molnár, tudod a Molnár Amália, az az undok bérelszámoló, akit meg kell t?rnöm a szobában.

– Hogy miért járok be? Hát mib?l f?teném ezt a nagy lakást? Hogy nincs bekapcsolva a konvektor? Hát észrevetted, hogy nem kattog? Tudod, kicsit süket vagyok, a Molnár mindig nyitott ablaknál dohányzik. A huzat! Biztosan a huzat! 

A legnagyobb gond a cserépkályha, amit a hodályból lehetne f?teni, a tapétaajtó helyére kellene beépíteni, még falat sem kell bontani. Van egy kert is, ha annak lehet nevezni, hol bozótos, hol kopaszra levágják a bokrokat. F. és L. csak ebben értenek egyet, kivágni – de mégse! Valamikor szabadt?zön akartak szalonnát sütni, évek óta tervezgetik. Lehet, hogy van a kamrában vagy a padláson egy party-grill? Már elfelejtették. Ebben a lakásban minden elvész. Csak tatarozásnál kerül el?, de festve húsz éve nem volt. 

A cserépkályha a legnagyobb gond, mert a tapétaajtó oldalán van az akvárium. Lehet, hogy van benne ékszertekn?s, de lehet, hogy nincs is, ritkán jön el?, etetni hetenként egyszer is elég. G. odaépítette be az akváriumot. 

– Márpedig, kedves Tamara, azt, amit G. odaépített, nem szabad elmozdítani, annak úgy kell maradnia, akár m?ködik, akár nem.

– Azt mondod, kegyeletb?l? És hogy te a Matild vagy?! Bocsáss meg, de Borbálának annyi barátn?je jár ide!

– Hogy Borbála már nem is él? Hogy mondhatsz ilyet, minden falon ott van a képe. Jobban jelen van, mintha…

– Azt akarod mondani! Mintha élne!? Mintha? Kikérem magamnak, itt ne anyázz! Volt neked gyerekszobád, kedves Adél? 

– Azt mondod, hogy te a Matild vagy? Amikor mindenki tudja, hogy Erzsébet névre kereszteltek? Te elfuserált Zsóka, jó, hogy nem Leontinnak hívatod magad, amikor nekem a cserépkályha a legnagyobb gondom!

– Na, igyál, nem sajnálom t?led, pedig emlék a nagypapától, szilva! Tudod, volt Szatmárban egy házuk. A szül?ház, de összed?lt, na, ott még van egy cserépkályha. Valami ?rült azt ajánlotta bontsuk le és hozzuk ide!

– Hogy itt f?tsek a huszonegyedik században. A szilvafák is korhadnak, mind a hét, a nagypapa minden tavasszal megszámolta, pedig a szilvát, aszonta, nem kell metszeni, nem szereti!

– Te Zsóka, ha aszt mered mondani, hogy a teherautón, a kályhacsempe mellett elfér a fa is, csak össze kell vágni!  Aszt mondod? Mindenkinek elhíresztelem, hogy nem is Getrúdnak hívnak, csak így mutatkozol be!

– Hogy Matild, hát legyen Matild, majd megtudják, hogy Bözsi vagy, és baboskend?ben szolgáltál. G. nagyanyjánál! 

– Jaj, ha G. élne! – Mit mondtál, hogy nem vettük sok hasznát? Hogy eljátszotta a lóversenyen? A nyugdíját? Hiszen meg sem érte, az a fizetése volt!

– Jaj, ezt a kegyeletsértést, hogy a tekn?s az asztalon is elférne? Hová gondolsz, a polcot G. sajátkez?leg szerelte oda. Az ott, ott, igen az ott is marad, ne ártsd magad a dolgomba!

 

Maga elé motyogja, miközben kiviharzik az illemhelyre – hogy ez a kelekótya Adrienn, hogy elszemtelenedett és azóta is idejár aprósütményt zabálni, hogy szegény B. meghalt, Bé, mint Borbála!

Na, bepisiltem, mérgemben nem toltam le csak a bundabugyit, a másikat nem! 

– Leonóra, Leonóra! Hozzál ki a szekrényb?l! Emiatt, a szerencsétlen Olga miatt nem mehetek a saját ruhásszekrényemhez! Hogy miért ültettem le az egyetlen f?tött szobában? Nyugodt lehetsz, lecsavartam a konvektort, micsoda pazarlás! A gáz! Miért szereltett be G., ha ennyire drága? Hol élsz, akkor még olcsó volt!

– Ki is dobtuk a cserépkályhát a régi emészt?be!

– Hogy miért nem vesszük ki? –  L. nem érti. Kérdez?sködne, de ebben megnyugszik. Minden tökéletes, amit G. csinált, a halála is. Ezt jól tudja! 

Nem megy be a szobába, utálja Matildot, tudod, a Zsókát, a Bözsit, a baboskend?s cselédet, hogy mit evett rajta B.

– Persze, hogy hízelg?, minden cseléd talpnyaló, Leonóra, ezt megtanulhatnád!

– Ha volna pénzünk, de ez a gáz olyan drága… felvennék egy cselédet!

– Hogy nincsenek cselédek? Ne viccelj, az egész Rózsadomb teli van velük, van, ahol fityulát hordanak megint és libériás inas nyit ajtót! Hogy inas elvtársnak szólítják, na és!

Ezt a Gy. is megmondta a rádióban és a parlamentben! 

De a legnagyobb gond a cserépkályha, de csak a pisis bugyi után, na jó, leveszem! Elég a bundabugyi, hiszen, ha nem kap aprósüteményt vagy kávét, elkotródik végre. 

– Leonóra, hogyhogy üres a szoba? Nem láttad?

– Tényleg, Fruzsina! És nyitva az ablak, tíz éve nem volt nyitva. Hogyan tudta? A párnát is kivette közüle! 

– Maguk meg mit kiabálnak be az ablakunkon, szemtelen népség? Ki állt szóba magukkal?

– Aszt mondják sepr?nyélen? 

– Leonóra, nézd meg gyorsan a helyén lóg-e a partvis? 

– Nincs a helyén? Ajjaj! Most, hogy megyünk el hazulról, ha Karola néni meghív ebédre?

– Mit mondasz Leonóra, hogy Sári néni, már húsz éve meghalt, és soha nem hívták Karolának?

 

Mégiscsak a legnagyobb gond a cserépkályha – Nórikám!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Radnai István
Szerző Radnai István 330 Írás
Publikáló szerző vagyok. Cikkeim, írásai, verseim, novelláim a "rapista" illetve "RaPista" nicknéven is megtalálhatók egyes portálokon.