Tacita Bernadett : Gyász

 

Gyász

 

Szakadt szíve a mélységbe tántorgott,

lelke-elméje bús csatákat vívott.

Keser? társtalan gyász omolt Rá,

s csak az istenek zenéje éltette.

 

Nem mondott semmit, ha szólt is,

keveset. Tépett gondolatok sora

nem olvadott össze eggyé teljesen.

Zárt falak mögött egyedül ülve rítt.

 

Riasztó tusákat vívott benne a jó és a rossz,

oktalan és jogos b?ntudat rongyolta

sajgó lelkét marcangolva. Nem tud még

megpihenni, kínok közt kell ébren lenni.

 

Könny? lépteit a h?ség ereje tartja vissza,

a cserbenhagyás rémképe is sanyargatja.

Szenderegne már, de a könnyek olybá t?nnek,

folyammá akarnak válni borosta t?zdelte arcán.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tacita Bernadett
Szerző Tacita Bernadett 5 Írás
"A művészet lépcsőfok egy jobb világ felé." Ivan Alekszejevics Bunyin "Minél iszonyúbb ez a világ, annál elvontabb a művészet." Paul Klee Lényem összetett, s hogy valaki megértsen, ahhoz idő és figyelem kell. Érzékenységem és kíváncsiságom hol előrevisz, hol lebénít. Ha lehetőségem lenne rá, csak a kultúrának és a művészeteknek élnék, s mentorként tevékenykednék. Vonz a zene, s a taktusai úgy magukkal ragadnak, hogy kiemelődöm a mindennapokból arra az időre. Én is zenésszé válok, s ha olvasok, gondolkodom, alkotóvá leszek passzív-aktív üzemmódban. Az élet és a környezetem festőnek szánt, de a dac és egyebek, máshová repítettek. Rajongani kezdtem a klasszika filológia iránt, s egyben egy költő tanárom minden egyes szaván csüngtem, s csodáltam, hogy milyen áhítattal tud a borokról beszélni. Már-már én is éreztem az ízét a számban, jólesően, bár nem szeretem. S valószínűleg azért nem érthettem az áhítatát, mert nem ismertem meg a megfelelő nedűt, mi úgy árad szét benne, hogy szinte már többet beszélt a borról s létrejöttének a folyamatáról, mint magáról Horatiusról, ki önmaga külön is egy csoda. Ez már szerelem. Ezt a mélyreható csodával teli áhítatot keresem a világban. Van is belőle temérdeknyi, de betelni vele egyszerűen képtelenség. Még fejlődnöm kell és szeretnék is.