1. változat – A nappal
Nem hagytak rám a mesterek
csak otromba gúnyt, s púpokat
melyeken, felkapaszkodik
néha egy-egy bús gondolat,
illetve azok, kiknek ba-
bérból rajtam csüngve néha
ennél több kiadós terem,
ha a megítélés léha.
Nem számít az emberség sem,
ha nincs bel?le b? t?ke,
rangon aluli lehetsz, ha
ösztönösen mész el?re,
nem tör?dve azzal sem, hogy
légy álszent és fényezd magad,
– villantsd fel a lényegtelent! –
vagy az Isten is letagad!
2. változat – Az éjjel
Hajnalban, úgy négy tájt egy kis
száraz kenyér és némi sajt…
míg f?dre ráül a kérdés:
lüktetve kérdi, még mi hajt?
Hiszen okoztál gondot már
magadnak eddig eleget,
s kiestél a világból, ha
az uzsorás sem emleget.
Kutatásod tárgya: elny?tt
agyad láza és a pihen-
és er?ltetett kényszere
között függ?híd m’ért nincsen?
Mindegy! Sétálni még szabad
tudatod bomló peremén,
– részeg melanko(ho)lista-
ként csüngsz minden szó lényegén.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.28. @ 12:12 :: Szinay Balázs