Kovács Ilon : A találkozóról néhány gondolat

Hátha valaki még nem ismeri, ő a Főszerkesztő *

 

 

Ilcsi és Gizike már mindent elmondott. Csak néhány gondolat.

 

   Nagyon készültem a találkozóra. Egyrészt, egy vendégeskedéssel volt összekötve, másrészt pedig kíváncsi voltam Rátok.

   Az előzetesekből már lehetett tudni, kik lesznek ott, várakozás mindig jó érzés.

   Nagyon korán érkeztünk, így a környéket egy kicsit körbejártuk. A templom mögött, amikor a gimnázium felé sétáltunk, Kisslaki jött szembe. Nagyon megörültem neki, ő udvariasan mondta „persze megismertelek”.  Mindjárt útba is igazítottuk egy cukrászda felé, nagyon vágyott már egy kávéra. A gimnázium előtt Avi fújta a füstöt, üdvözlés után követte Lacit.

   A Fazekes Mihály Gimnázium emlékezetemben mindig a középiskolák között nagyon elöl szerepelt. Ezért külön köszönet Gyurinak. Örültem, hogy most élőben kicsit beszippanthattam a levegőjéből. A portás udvariasan irányított minket a lépcsőház felé, harmadik emelet! Ja, kérem, a kultúráért kicsit meg kell izzadni!

   Petz Gyuri a „vendégváró” előtt lázasan kente a kenyereket illatos mangalica zsírral, és igyekezett mindenkit üdvözölni.

    Lassan gyülekeztünk. Nagyon jó érzés a már ismert arcokat látni, és a csak képernyőről ismerteket több-kevesebb sikerrel felismerni.

 

   Attila aztán megnyitotta a felolvasó estet.

 

   Jó volt hallgatni az írásokat, úgy a szerzőktől, mint a felkért előadóktól. Ahány, annyiféle, más gondolat, más hangulat, és más szavak, de mind rólunk szólt. Lehet írni konyhaasztalnál, buszon, kertásás közben, autóban, álmatlan éjszakán, örömben és bánatban, haragból és szeretetből.

    Mindenki tudja, hogy miért ül a klaviatúra elé, és a leírt szavakkal mi oldódik benne.    

   A jelek szerint odaülünk, és leírjuk, gondolkodunk, vagy nem, és beküldjük. Aztán elérkezik a jutalmunk, elhangzik az írásunk, és a nyomdafesték illatú könyvben olvashatjuk is.

   Biztos vagyok benne, hogy mindenki másként éli meg, én ünnepként.

 

   Örülök, hogy elmentem. Aki ott volt, és szólt a másikhoz, érezhette az összetartozás erejét. 

   Egy idézettel fejezem be.

 

József Attila: Tél     

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,     

Hogy melegednének az emberek.

 

Mi tél előtt megtettük.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.29. @ 11:22 :: Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 73 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.