Dóra lányommal alkottuk, a hóviharról…
Tél van, szél van,
füstfelh? tekereg az égen,
meleggel osont ki
sok komor kéményen.
Szél úrfi füstbajszát
vidáman pödörte,
de jégcsapba akadt
s darabokra törte.
Közelében minden
megremeg,
magával sodor
hópelyheket.
Városból kiszökve
felfedez? lesz,
csíp is, szúr is,
nagy utat megtesz.
Aprónép keres
menedéket, odvat,
a nemszeretem id?
fog-vacogtat.
Hóvihar fed be,
várost, erd?t, mez?t.
Kívánunk meleg szobát,
fejek fölé tet?t!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Cseri János
