Cseri János : Télid?

Dóra lányommal alkottuk, a hóviharról…

 

Tél van, szél van,

füstfelh? tekereg az égen,

meleggel osont ki

sok komor kéményen.

Szél úrfi füstbajszát

vidáman pödörte,

de jégcsapba akadt

s darabokra törte.

Közelében minden

megremeg,

magával sodor

hópelyheket.

Városból kiszökve

felfedez? lesz,

csíp is, szúr is,

nagy utat megtesz.

Aprónép keres

menedéket, odvat,

a nemszeretem id?

fog-vacogtat.

Hóvihar fed be,

várost, erd?t, mez?t.

Kívánunk meleg szobát,

fejek fölé tet?t!

Legutóbb szerkesztette - Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.