Szeibert Éva : De-presszió

…lelkünkre angyalok vigyáznak… *

Fájdalmainkat mélyre ássuk,

félelmeinkből vetünk ágyat,

kétségeinkkel takarózunk,

délibábokból szövünk vágyat.

 

Körmeink kopnak gondsziklákon,

lavírozunk egy szalmaszálon,

könnyünk pereg, ha édes álom,

léket hasít a bús magányon.

 

Félelmeinkkel takarózunk,

depresszióban ringatózunk,

keserű kín gyilkolja testünk,

a kákán is csomót keresünk.

 

Lényünk az égbe száll a széllel,

létünk lezárva mennypecséttel,

fájdalmaink úgy elcsigáznak,

lelkünkre Angyalok vigyáznak.

Legutóbbi módosítás: 2010.12.16. @ 11:36 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?