B.Tóth Klári : Emlékbuborékok (köszönet a régi fényképekért)

Nyomtatás

újra érzem az illatokat hallom az avar zörrenését a

lábam alatt mikor a Bükk egyik völgyében Péterrel

a kezemet fogva röpítetek föl-le emelgetve szállok a

levegőben és ettől megváltoznak az arányok meg a rá-

látás szabaddá tesz az emelkedés majd hallom a forrás-

víz csobogását ahogy Eszter a „nagylány” fölfogja az

vizet a  nyirkos csőből ujjai közt ezüstlánc villan fény-

folyam hallom az önfeledt nevetést vajon kin nevetnek

hallom a felnőttek titokzatos beszélgetését próbálok

elcsípni valami beépíthető információt  nagymama

feje körül  fehér tincsek kergetőznek ahogy becsukott

szemmel kacag a szemhéja lehúzott redőny titkot rejt

mint egy vetítővásznon pereg a belső filmje figyelem

nagypapa fiatalosan lendülő karját ahogy a bükkfa

mohos oldalát mutatja látod erre van észak így tudsz

tájékozódni ha eltévednél mindig körülötte somfordálok

mert minden szavától  több leszek látom a buborék

szivárványszín növekedését majd elpattanását a csalódás

újra ösztönöz kié lesz nagyobb versenyzünk Mártival

ő okosabb én viszont aktívabb vagyok ő az ész én a

motor ahogy Apu szokta mondani Anyuról össze

vagyunk nőve külön nem is létezünk érzem a kezem-

mel a zöld kötött ruhám csillagvirág hímzését szeretem

csukott szemmel végighúzni rajta az ujjam a domborulat

látatlanul is kirajzolja a formát hallom a mózeskosár

fülének nyikorgását ahogy Katival büszkén cipeljük az

úton érzem az első bababútor selymes kékjét ahogy

megsimítom a tenyeremmel fényes a lapja mint az üveg

persze mert az angyalok direkt nekem készítették csak

jóval később tudom meg hogy Apu azért besegített ez

a legvarázslatosabb karácsony azért is mert ti itt

vagytok színei fényei végigkísérik az összes következőt