Cseri János : Karácsonyi kép – Érzet

Az idealizált kép, megfakult csillogása.

 

Minden mulandó, mi az élet színpadán

felt?nni látszik, egy csillogó csoportkép

vagy majd, a negyvennapos magány

lepereg, mint az arany,

csak por…

fakul a mosoly ragyogása

és harminc ezüst nyoma éget,

akár magam,

te is árnyalod a képet.

Városszéli jászol

születést ünnepel,

míg az Úr

döntése miatt gyászol.

 

2010. december 15.

Legutóbb szerkesztette - Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.