Mórotz Krisztina Szerző
Vezetéknév
Mórotz
Keresztnév
Krisztina
8 év 19 komment

Öreg arcában a ráncok, mint kérgek árkai a fákon.

Mert Árokparton született. Forró légen és szikes földön, mely akár

a berepedt köröm mellett a bőr. Sarjadék fa, cigány akác.

Isten ege alatt élt. Rettentő szabadságban.

 

Átlátott az embereken. Ki mifajta, s lehetne-e belőle

biztos teknőt faragni. Ez volt az ő tudománya.

Melyik mire jó. Engem is ismert. Magyal? Cser? Jegenye?

De nem szedtem ki belőle.

 

A parasztok minden évben disznaikat hizlalták.

Teknő kellett és nagy kanál. Ettől lett tenyere olyan.

Mutatta egyszer: Bütykös, barna látod?

Mit ér a könyved papírember? Ez a tenyér lapogatta az asszonyt,

ez merített a hajából; ez, meg a pajtása, ezek matattak az ölében.

Apám ebbe, a jobbikba rakta szerszámait.

Ezzel faragtam csepp koporsót az első kölykömnek.

Cseresznyéből. A többit fölneveltem. Az égre hajtottak mind!

 

Vénnek láttam, sötét, egyenes törzsűnek.

Rege a méltóságról az efféle sors.

Nála tanultam udvaron játszódva valódi büszkeséget.

Fa az. És darabka föld.

Idő cserzette feketére az arcát.

Mesebeli már, mert elszökött a százholdú óperenciákra.

 

Szeles időben temették.

 

Fák keseregték a fájó hallgatót.

Szomorú dalok voltak mindég a fogára valók.

Beszéd volt ez, nem lombsusogás.

Nem értettem a csuhás szavait,

de felrebbenni láttam a madarakat.

Nyugatnak lendültek egyszerre,

mikor kirázta alóluk a fák ágait a szél.

Tölgyek voltak. Kőrissel.

 

Isten könyvében velős bejegyzés:

„Nem tudom, melyik árokparton születtem”

 

ANDA(B)LOUSIAI kutya
9 év Nincs Komment

Kettészelt szemek tágra zárt magánya 
ujjak kísértet-táncoló fehér rózsája 
halk b?r szirom bársonya 
tánc románc lánc rémület 
a félelem viaszpanoptikuma 
hangyák barázdált ujjak holdárkai 
tengerparti szerelem 
homokba süppedt t?sarkú cip?k 
n?i test bársonya fenékbe vágó 
tangaöröm 
késpenge hideg ?rülete 
gyantáztasd magad inkább 
nem leszel bajuszos rém 
Feminim hormonok 
az értelem lázadása 
lecsorgó id?falak 
Biscayai öböl kebel 
borotva éle játszik lila bimbókon 
könyörtelenség rémmanók 

Falon függ? keresztek álmai 
ágyak vándorkomédiái 
rémület vak szemek jósdája 
fétisek rajzása hangyatenyerek 
zümmögés motoregér cincog 
simogató dúdoló tenyér 
vér csurranó comb-ereszek 
incesztikus gy?lölet 
zokogva sarokba bújt hangyák 
morzsaszilánkok cserepei 
ablakok ablak a tengerre 

Összefirkált tükör-rúzsok 
utolsó üzenet miel?tt megyek 
Je te haix gy?löllek zokogom 
fájdalmas behatolás 
dörömbölés tiltott ajtókon 

Tejút magány ömlik a forró tej 
tehenek vágóhíd félelme 
elektrosokkos szerelem 
lobotóm autonómia 
magányos csavargók Párizs utcáin 
a clochardok újságpapír dadaizmusa 
izmusok vágyvirágait szedem 
ég? töviskoszorúk izzadó keresztálom 
hamvas lányok barackölei 
nedves ajkak erotikus fantáziái 
az id? les illusions perdu 

A tengert látni és meghalni 
mindegy hol süpped? emlékezet 
belém mart a skorpió csillagjegye 
kinézek álomittas ablakokon 
megcsókolom majd eldobom keresztem 
már önmagadban sem hiszel 
Krisztina

10 év 19 komment

Göncölszekérről szóló mese

 

 

téli éjen hét regét mesélt a táltos

világ virágos bölcsője titkait lágyan tette

köveket virág világos bölcsőjének

pusztaillatú ölébe

hószín takaró

fedett szemérmébe

 

 

ringott a bölcső

négyszöggé vált a négy Rif csiszolta kő

táltos íriszébe nézve a négyszög elé rakva

láttam másik három követ

alig érintve mosolygott

arca fehér köntösének minden ránca

a hét kő titkos tudása

tarsolyában titkos tudománya

 

manó kergette

jávorszarvas

havas pusztán

lábait levágta

maradt négy lába

jávorszarvas futott

futott égre

rohant égre

jávorcsillag lett belőle

jávorcsillag lett belőle

jávorcsillag lett belőle

hetedik manó üldözése

hetedik manó üldözése

hét Rif mosta kő

hét farkas

paripákat kerget

koporsó három siratóval

jéghegyeknek kutya

hét bölcsőtengerén

négy nagymedve

hét bölcsőtengerén

négy nagymedve

három vadász kerget

három vadász kerget

három vadász kerget

pusztának Csillagszekér

mindig Csillagszekér

 

négy kő négy kereke amott elöl

három pár táltos ökör ami húzza

négy kő négy kerekét

Rif patak szemében látod éjjel

Rif patak szemében látod éjjel

Rif szemében látod éjjel

a csillagot

 

éjeken át hallgattam madarak röptéről szóló regét

kék hegy mesét

táltos álomport szórt szemembe

mesélt csak mesélt

révülten mesélt

madarak röptéről

a Kőszáli Királyról

révülten regélt

aranyszőrű bárányt

bodorkavirág énekét

 

világ virágos

bölcsőjéről

bodorkavirágról

mesélt nem szőtt

oly gyönyörű

szőnyeget világ

miről a táltos

regélt

kék levegőég

napfényes

virágos

puszta

világ bölcsője

sámán tűz

mellett mesélt

 

 

 

 

10 év 53 komment

Mindenütt keretek és pozitívok

kikockázom az életem

kimerevített pillanatok

raszteres évek hónapok

 

Kíváncsian nézem magam

futok az utcán szelesen

szemembe vakít a Nap

hunyorgó lencsevarázs

fekete-fehér kontúrok

Villő száll nevetés-gyöngy

első randevú varázsa

mint meghitt házastársak

vállára hajtom fejem

 

Iskolák falak korlátok

gerendán egyensúlyozó lét

rajzok grafitálmok

színes pöttyök temperamagány

kocka és henger kubista lennék

 

Házasságkötési kép merev

keretbe zártalak mit hoz a jövő

hétköznapok versmagánya

menekülő szédületek

anya a gyermekével

ez én vagyok a felismerés

gügyögő elfoglaltság

mikor növök fel végre

milyen aranyos vagyok

nahát kérdem mi lesz ha felnő

tűzoltó katona és mit terel

 

Évek keserű rámába zárva

fojtogató énfeladás

szomorú szemű bánatok

koplaló magány

farkasok közt bárány

kitörés és hózuhatag

 

Virágok lepkék pillekönnyű

kis románcok ibolyaszemek

türkizbe zárt félelem

folyók mik nem apadnak el

vágyak mik felnőnek

sudár hajtások csemeték

karcsú vagyok ránctalan

arcok terítők alvó bögrék

tej hűvössége a számban

kockázott remények

első évem az iskolában

nézem magam mosoly

gépi közöny surrogó

vetítőgép az osztálynapló

már nem már felnőttem

valami kronológia kéne

montázsok mi lenne ha

két kép egymásra ragadva

bélyegek posták sora

lámpák hunyorognak

vetítőgép zümmög

Panta rhei panta rhei

 

Kétszer ugyanabban a folyóban

 

10 év 54 komment

 

lezseren lógok a díványon

talpam a tapétán félhomály festőállvány

kúszik át a parketten gyökeret ereszt

nedvet szív a borostyán

rám röhög

klorofillszemű te csak szeretnél úgy mint ő

 

csitt ne mondj semmit gyere kucorodj ide mellém

jó veled hallgatni a barátok hallgatnak

az eszelősök örökké zajongva keresik egymást

hogy bizonyítsanak önmaguknak

 

nem voltam a Sambrénál

egy bokor mögött rejtőztem amikor valami tucatnő sétált el a fövenyen mellettem

kényszerített az illata az a mélylila Poison utánafordultam és akkor

valakit felszínre dobott a víz ruhával takart arc lecsupaszított meztelenség anyag

kitágult pupilla mint aki fél valamitől és szállni akar

kegyetlen játék

Munch sikolya visszhangzik azóta nem szűnik a sokk

 

hallgatás veled mert a barátok hallgatnak

 

a sót a hajópadlóra öntöttem nevetve

kérlek keresd meg nekem azt az egyet ami fontos

a többi hózentróger vagy alma

keresd ami gyémánttá lesz a titkos életűt a szeretőt

az ismeretlent neked adom sáfárkodj jól vele

vonatkoztass el mindent önmagától fényekben lobognak a tárgyak

 

születtem festettem meghaltam zöldrózsaszínű fényekkel

szürkékkel és almákkal madarakkal pipával kalappal

de vajon éltem-e és mit éreztem?

ne hidd hogy kakukktojást látsz a képet nézed

és hallgatsz –

 

 

10 év 48 komment

 

Az erdő az én templomom

menedék kincsesvár

itthon vagyok nyugalom

zöngése száll mint apró darázs

cserjék rezzenő bokrain

rigófészkek csivitelnek

selymes a hangafű árnyékfoltok

mint a fények ruhák

és derűs isteni csönd

Hallgatag járok mint az emlékezet

fénypászmák kóborolnak

a fák keringő koronáján

mint ólomüvegen dalol a napfény

madarak zsolozsmáznak

 

a szeretet dallama úszik

egy parányi levélen—

 

Az erdő a barátom fogja kezem

elrejt könnycsepp arcában

mint vadász elöl menekülőt

érdes törzsű fák vigyáznak rám

nyári alkonyok fogadnak be

reccsenő ágak figyelmeztetnek

vigyázz élet-halál harc

ma győzök de lehet hogy vesztes maradok

kétségeimmel futok mint szarvas

hűs források rejtsétek könnyeim

áldott bokrok bújtassatok

szememben a félelem vigyáz

nem adom magam olcsón

testvéreim a vadak szelíd őzek

leskelő nyulak érzik bánatom

földighajoló töviskoronáját

 

10 év 23 komment

Edith Piaf emlékére

 

 

 

 

November van esős szélfútta

ázott verebek a háztetők

Edith ne igyál annyit kérlek

mert nekem is fáj itt belül

mert fáj az élet én tudom

morfium roncsolta karod

padam padam padam

egy dal szól az ifjúságból

Párizs szürke utcái

a Rue de Saint Michel

Cocteau vigyázz rá kérlek

néha már te én vagyok

én állok a színpadon

mosolyba öltözötten

hófehér gyöngysorra fűzöm dalaid

Non Je ne regrette rien

soha már szólt a dal soha sem

lehulló morzsák a filmvásznon

havazik tán de ez csak eső

 

Nagy beteg szemek

a fájdalom reklámfényei

enyém a világ ha énekelek

háborúk őspoklát rajzoltad

részegen tántorgó hangjegyekre

morzsák fájdalmas morzsa emlékek

verebek a kopott aszfalton

eső áztatta szürke verebek

anyám miért nem értettél meg

én szerettelek enyém minden dal

fényes orfeumok és kopott kis lokálok

elnyűtt kuplerájszínpadán

beléd maródtam anyám mint savas eső

elkínzott földörömöm elvették

belehullok a semmibe

a nihil elvetett magjai

koránkelők croissant illata

abszintok kesernyés játéka

sírnék de nincs kinek

eső falja fel könnyeim

 

Csak szemed világít

az értelem még ott lobog

gyötrelmes én-színjáték

szeretkeznék most kifulladásig

állni az esőben lemosni minden

elrontott ölelést minden félresikerült

kopott posztómondatot

rozsdás levelek ázott kincsei

papírgalacsinokkal játszik a szél

csapzott verébhajam bánatban ázik

játszd el nekem a szerelem himnuszát

Marcel árnyékbokszoló lettél

sivító motorokkal tört rám

a fájdalom szakadéka

könnyek az utcán

lemossák álmaimat

meghalt gyermeki létem ott üvölt

La mome la mome la mome

padam padam padam

harmonikaszó táncol

poharak csörrenő röptei között

kristályos álmaim szakadnak

gyertyák feszületarcába nézek

valami fáj anyám nagyon fáj

padam padam padam

szerelmes lettem én

padam padam padam

Yves karolj belém

félek rettenetesen félek

talán én fekszem egy bódult

megfakult kórházi ágyon

hiszen olyan kicsi a boldogság

barna nagy szemek fájdalomdémona

űzd ki belőlem a bánatot

hideg gyötrelmes novemberi eső

engedd hogy tisztán álljak

Aujourd’hui l’ automn c’ est la vie

padam padam padam

meghalt már minden dal

örökké éhes veréb

csak egy falat szeretet ha jutott

milyen sokat ér egy morzsányi boldogság!

 

 

 

10 év 40 komment

éjfélkor kereslek

mikor a hold sétálni jár 

s a tintasötét sziklás part meredélyén

szavakat szaggat a gyönyörűség

a hullámok halk éneke ölébe kap

játékosan mesél elringat

majd szeszélyesen ellök   

akvamarinjától

 

ujjongó öröm és  bágyadt szomorúság

kavarog bennem

ha szemeidből a fény kiszakad

nem bírom tovább

szeretlek zöld teát iszom

mahagóni farönkön

és a sötétbe suttogok mosolyogva

 

neveddel játszom kérész dallamot

elnémít a mezítlábas éjszaka

az utazás az álmok gyönyöre  

a soha hozzád nem tartozás szenvedélye

s a csillagok sűrűje mely

mint mandulafa virága

ellepi a titokzatos eget

 

mesélj vagy tűnj már el

mert a hulló kövek is szenvednek

és az éj elsiklik mellettem

a sötétség-szalag letekeredik

talán ott a másik parton messze

Afrika tövises karjaiban —

ahol felparázslik a látóhatár széle

halk és félelmetes

– menj üvöltöm

és mikor kibogozom

magam a béklyó holnapokból

neveddel

 

mint szellővel játszom

_________________________________

 

Mórotz Krisztina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.