Öreg arcában a ráncok, mint kérgek árkai a fákon. Mert Árokparton született. Forró légen és szikes földön, mely akár a berepedt köröm mellett a bőr. Sarjadék fa, cigány akác. Isten ege alatt élt. Rettentő szabadságban. Átlátott az embereken. Ki [… Tovább]
Kettészelt szemek tágra zárt magánya ujjak kísértet-táncoló fehér rózsája halk b?r szirom bársonya tánc románc lánc rémület a félelem viaszpanoptikuma hangyák barázdált ujjak holdárkai tengerparti szerelem homokba süppedt t?sarkú cip?k n?i test bársonya fenékbe vágó tangaöröm késpenge hideg ?rülete gyantáztasd magad inkább nem leszel bajuszos rém Feminim hormonok az értelem lázadása lecsorgó id?falak Biscayai öböl kebel borotva [… Tovább]
Göncölszekérről szóló mese téli éjen hét regét mesélt a táltos világ virágos bölcsője titkait lágyan tette köveket virág világos bölcsőjének pusztaillatú ölébe hószín takaró fedett szemérmébe ringott a bölcső négyszöggé vált a négy Rif csiszolta kő [… Tovább]
Mindenütt keretek és pozitívok kikockázom az életem kimerevített pillanatok raszteres évek hónapok Kíváncsian nézem magam futok az utcán szelesen szemembe vakít a Nap hunyorgó lencsevarázs fekete-fehér kontúrok Villő száll nevetés-gyöngy első randevú varázsa mint meghitt házastársak vállára hajtom fejem [… Tovább]
lezseren lógok a díványon talpam a tapétán félhomály festőállvány kúszik át a parketten gyökeret ereszt nedvet szív a borostyán rám röhög klorofillszemű te csak szeretnél úgy mint ő csitt ne mondj semmit gyere kucorodj ide mellém jó veled [… Tovább]
Az erdő az én templomom menedék kincsesvár itthon vagyok nyugalom zöngése száll mint apró darázs cserjék rezzenő bokrain rigófészkek csivitelnek selymes a hangafű árnyékfoltok mint a fények ruhák és derűs isteni csönd Hallgatag járok mint az emlékezet fénypászmák kóborolnak [… Tovább]
Edith Piaf emlékére … November van esős szélfútta ázott verebek a háztetők Edith ne igyál annyit kérlek mert nekem is fáj itt belül mert fáj az élet én tudom morfium roncsolta karod padam padam padam egy [… Tovább]
éjfélkor kereslek mikor a hold sétálni jár s a tintasötét sziklás part meredélyén szavakat szaggat a gyönyörűség a hullámok halk éneke ölébe kap játékosan mesél elringat majd szeszélyesen ellök akvamarinjától ujjongó öröm és bágyadt szomorúság kavarog bennem ha szemeidből [… Tovább]