Rózsa Ibolya : Világlik

“Borúra derű”

 

 

 

Szerda volt és fekete,

feketefolt az az est.

Csukott szem és alvó Hold,

tömény sötét az égbolt.

Leguruló csillagok,

temetői rossz szagok.

Ördög vigad egyedül,

kormos macska megkergül.

Házak között démonok,

szavak helyett lőporok.

Kaszabol már a halál,

csontjaimba belevág.

Lök ide és amarra,

toszogat a ganajba.

Gödör mélyébe taszít,

hátamon szíjat hasít.

Köszörülöm torkomat,

varázs-ének felszakad.

Kettényílik majd az Ég,

beszűrődik ott a Fény.

Tágul ajtó, nyílik ág,

színesedik a világ!

Legutóbbi módosítás: 2010.12.08. @ 16:58 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/