Kósa Márta : Búcsú a mától

Semmi szélén lógatom a lábam
nem tudomok között ingatom fejem

hogy volt
hogy van
és
hogyan lesz egyszer

most még a csend is
oly reménytelen

nézz tükörbe
elmúlnak az évek

egy tánc
csak egy
utolsó amire vágysz

zene szóljon
a karmester messze
odafent
víg nótát dúdoljon

neked és nekem


míg karod tart
a kés? esti fényben

nyugodjon el
kalimpáló
verdes? szívem.
Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!