Nagy Domokos Imre dr. : CSÜGGEDT SOROK A VILÁGRL

Nyomtatás

I. Antagonizmus a csendről.

Már tudom, a Csend nem száll a Földre,

vagy ha leszáll, akkor sincs maradása; –

mert mindenütt, ahol csak él az ember,

elsodorja az élet áradása.

Ha nincs élet: nem léphetünk előre, –

Ha nincsen csend: nem tudunk erőt venni, –

s míg t?n?dünk, elzúg a történelem,

amely felett nem tudunk úrrá lenni.

II. Metafora a sorsról.

Már régen nem mi írjuk saját sorsunk:

labda vagyunk egy láthatatlan játszmán,

s két ütő közt a kemény salakpályán,

mint rendesen, mi is majd kilyukadunk;

s félredobva a Sors pályája sarkán

majd megtudjuk, e világon mért vagyunk,

mire volt jó a vágyunk és az agyunk; –

s történelmünk ütőjével a vállán

tovalendül, s a világ egy más csillagán

újrakezdi.

De ott már mi nem is vagyunk.

(Budapest-Sasad, 1980. december 6.)