B.Tóth Klári : Dombokra simulva

*

 

 

 

 

Dombok smaragdzöldjét szántóföldek hasítják fel, a váratlanul kihajtó növénysor, kipattanó virágzás egy ecset lendületével festi át a sávokat, mint textilmintát a tervező.

 

     Csíkokra bontja

magát a föld, a dombnak

     szántóföld feszül

 

    Bársonyos ívek ölelésében kis tanya, messziről csak a kémény és a kanyargó szürke vonaglás látszik, ahogy kígyózik az ég felé, mint a közeli szent liget hajdani áldozati füstje.

    Asszony a föld karjaiban, visszavonhatatlan szimbiózis.

 

     Halmok ringanak

dombokra simul a csend

     asszonytanya hív

 

    A kiskonyhában pléhvödör vizében megereszkedett nádstukatúr imbolyog, arcunkba lóg a megtelt légypapír, az özvegy friss tehéntejjel kínál, mosolyában feloldódik az istállószag.

 

     Rovarhinta leng

pilleszárny lenyomata

       halálkiáltás

 

    Házilag felduzzasztott patak zsilippel. Gyepszőnyegből kihasított kerek tavacska, imbolygó felszínén ringatja az eget. Főszálak zöldjében vérző klorofill, középen kecses faházat nyalábolnak a hullámok, mint táncosnőt a libegés, ingerkednek vele, rizsszemcsék villódznak a kék tükörben.

 

    Mint szoknya fodrán

úgy csillan vízen a fény

      tört üvegszilánk

 

    Az asszony tehenet fej a dombtetőn. Ridegtartás. Spriccel a tej a sajtárba, cipeli a meredek lejtőn, kilöttyen. Folyik a fehér lé lefelé, lassan gördül a zsíros folyam az ösvény letaposott füvén, csillogó tejút.

 

    Eltévedt a völgy

hozzásimul az éghez

    lenéz – visszahull

 

    A völgyszorosból hangokat hoz a szél, erőteljes férfikórus, felelgetős, mint az afrikai törzsi dalok, közelebb érve birkanyáj. Lépteinkre megriadnak, felfelé kaptatnak a hegynek, testük összeforr, mint gyapjúszőnyeg hullámzik a gyepen. A dombtetőn még elfújnak egy kardalt, aztán elindulnak, nyomulnak egymás hegyén-hátán, egyre följebb, feltorlódnak az égig, a kékség beszippantja a gyapjak tömegét, szétterülnek az égi pázsiton, belefészkelődnek az azúrba.

 

    Bárányfelhőkre

feszített türkiz lepel

    gyapjú-hó szitál

 

    Míg zeng az égi kórus, távolodunk, a kolomp gyengülő szavát elnyeli az útkanyar. Talpunkon litván föld. Nem lemosható.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.28. @ 07:39 :: B.Tóth Klári
Szerző B.Tóth Klári 46 Írás
1955-ben születtem, festő-restaurátor vagyok,mellette tanítok, freskófestő-és képzőművészeti táborokat vezetek három felnőtt gyermekünk közreműködésével, családi kiállításokat rendezünk. A kamaszkori verselés után harminc év kihagyással kezdtem újra írni. Minden műfaj érdekel: vers hexametertől a szonetteken át a szabad versig, próza a novellától a humoreszkig. Nagyon izgatnak a közösségi szellemi játékok, versjátékok, agyserkentő viták, beszélgetések. 2011-ben jelent meg Archullató címmel az első verseskötetem.