Hát ím, no lám, hej te, sej-haj *
A cipőm,
– hát ím -,
elmondja, ki vagyok,
sárga agyag rajta ragyog.
A tenyerem,
– no lám -,
beszédes jelek,
kérges, bökös, érdes kezek.
Az illatom,
– hej te -,
szaga, színe hangos,
izzadt foltokban hangulatos.
S a szívem,
– sej-haj -,
hát azt nem érzi más, nem látja,
dobog, tiszta, és az Isten megáldja.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.28. @ 09:23 :: Thököly Vajk