Havas Éva : Varázs szonett

Hósipkás fák között karácsony andalog,
csillagok mosolyát h?s homlokán hordja,
szenderg? dombokon osonnak angyalok,
szárnyukkal libbentik most álmaim tova.
 
Betoppan szobámba, simítja szívemet,
gyertyát gyújt, majd új életet mesél belém,
álmok közt valóság, kézen fogva vezet,
lassan visszatér a vesztettnek hitt remény.
 
Magány volt a társam, évek hosszú során,
nem hittem, hogy jöhet még életembe fény,
most eljöttél, itt vagy, karod ölel puhán,
 
tudod, már tovaléptem életem delén.
Nem éreztem még így soha senkit talán,
nyarat varázsoltál szívem fagyos telén.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Havas Éva

Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))