Fischer Krisztina : Futás decemberben

 

 

 

Sápadt fényekkel csal a betonútra,

zúzmarával  simítva b?römre tükörképét.

Izmaim melegén cseppen le olvadón,

kásás talajba hull ma minden gondolat.

Szell?vel kúszik nyakamba az ördögi kuncogás,

jeges ezüstjével hasogat porcelán álmokat,

szilánkjai csilingel? táncát

elnyomja  a doboló cip?roppanás.

Függönycsend mögött feny?dísz csattan,

 arcom tükrén át pocsolyában villan

a hamis öröm hangulat.

Legutóbb szerkesztette - Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)