Molnár Zsolt : igaz vagyok

fotó: saját szoboraim

 

Nincs itt senki sem! Se ember, sem a szerelem,

Csizmák talpán ropog a reggel,
Gerincemen pribékek járnak,
Mondd! – Értelme van-e még a világnak?
Hajnali gyepen, kórót termett az éjjel,

Aludnék már, és hálnom kell a szenvedéllyel,

Szemgolyóm alatt egy bogárszív dobog,

B?römb?l szíj és benne a szenvedés,

Magamban – magamból ugyanaz vagyok,

 

 

Macskabélbe töltött kutya hurka,

Kutyabélben macska sonka,

Mennék vele, hogyha,

Nem lett volna ilyen hazug,

Ha látnám, minden úgy alakulna,

Hogy ember, embernek farkasa,

Ne lenne, ha volna,

Az Ördög sem, semmilyen Istennek angyala,

 

 

Eltörik vagy elszakad minden,

Kivel magam köthettem volna össze,

Elszórta mindenem, és ingyen,

Sosem volt kincseink, egy hamis álomért,

Asztalomról úgy seperte földre,

Mint ki falni már képtelen,

S túlevett püffedtsége okán,

Okolta létem és életem,

 

Keseredett, reményt vesztve van, hogy nézek rátok,
Mostoha, érzés nélkül van az ember,
Megbocsátnék,’ akkor is, ha nem kell,

És igazán meg soha, – éljen mindenki,
Ki magának nagyságán meggy?zött ostoba,

 

 

Így azon túl más utakon járok,

Törjön – szakadjon a minden,

Csak el?re, – ha menni nem,

Hát mászok!

 

***

 

Ócska és ostoba,

Azzá lett a Kóbor Angyal,

A Csángó utcában úgy üvöltött,

Holt székelyek is meghallották,

Ahogy eltaszít épp,

Tudván-tudva

Hazudta: jelen van,

Pedig épp megszökött,

Míg utolsó fillérkéim

 Sírtam, befelé hangtalan

Mind éhes zsebeibe gy?rte,

 

A szerelem éhfala leomlott,

Mikor szólalt Jerikóban

Hajnalban az endorfinnak rekedt kürtje,

Hát kit pereljek,

Hogy mellkasomból a vért,

 Mind kimerte?

S felfalta szívem is,

Önmagáét zálogházba tette,

Bármikor, bárkinek,

És bármiért, ? bármi lett

Mert önhazug,

Író, költ?, zenét szerz?,

 Mesekönyv-illusztrátor,

Tüköremel? fest?,

Ki olyan bátor,

Hogy magával szembenézni képtelen,

Hát pazarolna-e szót rá,

A józanész,

Ha csak nem f?ti azt az érzelem?

 

***

 

Én Székely vagyok,

Meggyalázott, elkergetett népek sarja,

Maradni, sem menni,

Már nem akarok,

Beszédem nehézkes,

Nem érti azt a kopasz zsidó,

Partneréül parolát,

T?lem ne kérjen,

Az álszentség,

A hazug anya,

A számító testvér,

Én Igaz vagyok!

 

És igazán meg soha, – éljen mindenki,
Ki magának nagyságán meggy?zött ostoba.

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Molnár Zsolt

Szerző Molnár Zsolt 0 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.