Oly nagyszerű is, hogy végre elbeszélgethetünk. Úgy vártam már, hogy magunk között lehessünk. Csak ketten. Elválaszthatatlanul. Te, meg én. Újra Veled. Mint egykor. Együtt. Egymáshoz közel, kiket az Idő egymás mellé rendelt. Egy pillanatra. Nem többre. Egy életre. Örök életre.
Keresve kerestem már ezt a lehetőséget, mely mind miattam késett. Már arra gondoltam, hogy nem is lesz több találkozásunk… Tudom, nagyon vártál, hogy előjöjjek bombabiztosnak hitt barlangomból, miután mindenemet elvertem-eltékozoltam, vagy kifosztani hagytam és előztem azokat, akiket kölcsönbe kaptam csupán. Mindig is azon voltál, hogy megkeress, de e világ eltompította hívásaid halk hangját.
Te kész voltál és ott állottál, s én megvárakoztattalak ahhoz, hogy elveszítselek szemeim elől, élvén életemet az általam kiállított kívánságrecept szerint, élenjárva a bálványok keresésében és megtalálásában — miközben Arcod mind csak távolodott, s más (h)arcokra cserélődött ahhoz, hogy újból megjelenj megbocsátón, semmit nem felhánytorgatván.
Úgy elmondanék most egyszeriben mindent, ám tudom azt, hogy most szavak nélküli párbeszéd lesz csupán, mintha csak egy érettünk épült templomban állanánk.
A legnagyobbikban, s a legnagyobbiknál, hol minden dialógus megéled, ha megbékéltünk.
Oly nagyszerű, hogy végre elbeszélgethettünk. A megáldott pillanat része volt most itt ez — fényes Jászladnál, s immáron a Torony közösségében is.
Ez egy „ISTENI” beszélgetés lehetett!
Ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=sj1tcnC83VM&feature=related
Békés Karácsonyt!
Legutóbbi módosítás: 2010.12.24. @ 06:49 :: Bősze Emil Miklós