türelem csend ünnep nyugalom *
dermedt anyaföldön hajnali lehelet
felcsuklik vörös-rózsaszín ívekben
távlat a horizont hátamnál a Hold vár
őrt áll a Nap ím tétova színekben
nyugszik bennem a szív és benne a lelkem
ócskapiac volt hol kutattam vettem
körülöttem a zaj is leteszi terhét feledve
ráheveredve rám fekszik a tudatlan csendbe’
kint a háztető sem nyikorog a szélnek
az égre a határ sem szórja rá gyöngyeit
a gyertya sem ég el csak lángját lóbálja
csóválja a lenyugvó viaszban könnyeit
kis hópelyheknek integet az erdő
ökörnyálat sző fák hajára epekedve
a jégvirág is alszik egy illatról álmodva
átkozva a tavaszt a napfényt teregetve
ünnepi fátyolban feslik a boldogság
nyugszik bennem a szív és benne a lelkem
fák borostái az eget felsértik
bár vérzik de nem zavar ha vörösre fest engem
harang kondul aranyszínek ablaküvegen
türelem csend ünnep nyugalom
kint a születés ím karácsonyt pirkad
remény virrad bent-kint az ugaron
Legutóbbi módosítás: 2010.12.23. @ 08:41 :: Thököly Vajk