Seres László : Jégfalon át

2010.12.28. Seres László Vers 20
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Áthatol a csend a gyöngédségeden,

a megejtő hit, varázserő

 magához vonz, hogy mindeneddé legyen,

mintha mennyből bukkannál elő.

 

A kéz ad, – hát adj – úgy szeret öt ujja

s lesz mindig, aki viszontszeret,

hogyha a jó a rosszat felülmúlja,

tenyér-melege felékszerez.

 

Kincsek nélkül akkor is, ha szegény vagy,

szegények közt a legszegényebb,

mit magadból adsz, Isten ajándéka,

rivalda helyett emberséget.

 

A kinyújtott kéz elég, hogy megérintsd

– a szív ajtót vág a jégfalon -,

míg ég a vágy hogy adhass, ha remény sincs,

nincs remény, hogy visszakaphatod.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.28. @ 14:06 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.