Szél csikorog,
tört hó ropog,
reccsen a jég,
úgy hízna még,
kék tél ragyog,
s belévacog,
tombol a fagy,
vad ökle nagy,
sikong a táj,
jó lelke fáj,
s csontéjszakát
reccsen a láb.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.31. @ 09:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
Böröczki Mihály - Mityka : Csontropogós
2010.12.31.
Böröczki Mihály - Mityka
Vers
5
Szerző Böröczki Mihály - Mityka
1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.