Szilágyi Hajni - Lumen : Outro

ébredő álmaim szögre akasztott

kerettelen képek,

fehérből feketébe hasadnak

lassan az emlékek.

Tűzfalnak támaszkodik az alkony…

állunk a világgal szemben,

a remegő fényben,

nem kérdez, nem felel ma senki.

árvul a csend. Körém. Köréd.

 

Ne sirasd a tegnapot,

útjaink úgyis kereszteződnek,

az én életem is néha

a világ peremén billeg.

De ma elfogadásra, újabb

reményre, életre tanít

ez a dobbanásnyi zaj,

tedd szívemre tenyered,

oldódnak az érzések…

– a fájdalomcsomók,

azok a torokba veszett,

sírni akaró gombócok –

 

…és a hó csak hull,

nehéz most minden

szó, érintés, mozdulat…

– inkább néma angyalt

 játszom a hóban veled –

 

Elveszünk egymásba,

ahogy a tél olvad a tavaszba,

szemünkben zsugorodnak

mély-tengerek viharai,

arcunkról lecsorgó könnyek

jéghegyekké torlódnak.

Ma újra tanulom imámat,

talán angyalaink megtűrnek,

míg átkísérjük egymást

a mából a holnapba.

Megszökni úgysem tudunk,

lelkünkre évek kövei nehezülnek.

 

éjfélre fordul az idő.

Pillanatok hunyorognak az égen,

milliónyi csillag születik zajjal.

Szívemben kong, kong, kong…

A Szerelem. Hiány. Szédület.

Vajon merre hullunk holnap?

 

Nemlétek osonó árnyékai vagyunk

a tegnapból átfordult mában,

távolodnak a közelségek,

hozzám bújnak fázva az ígéretek.

Az éj csendje árvulva

feszül közénk…

Előttünk egy újabb év.

Szívemben kong, kong, kong…

A Szerelem. Hiány. Szédület.

Vajon merre hullunk ma?

 

…sebhelyes arcú a hold

csillagok hálójában pihen,

csitulj már világ, ne zavarj …

– ma néma angyalt

 játszom a hóban álmaimmal –

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Szilágyi Hajni - Lumen

Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"