ébredő álmaim szögre akasztott
kerettelen képek,
fehérből feketébe hasadnak
lassan az emlékek.
Tűzfalnak támaszkodik az alkony…
állunk a világgal szemben,
a remegő fényben,
nem kérdez, nem felel ma senki.
árvul a csend. Körém. Köréd.
Ne sirasd a tegnapot,
útjaink úgyis kereszteződnek,
az én életem is néha
a világ peremén billeg.
De ma elfogadásra, újabb
reményre, életre tanít
ez a dobbanásnyi zaj,
tedd szívemre tenyered,
oldódnak az érzések…
– a fájdalomcsomók,
azok a torokba veszett,
sírni akaró gombócok –
…és a hó csak hull,
nehéz most minden
szó, érintés, mozdulat…
– inkább néma angyalt
játszom a hóban veled –
Elveszünk egymásba,
ahogy a tél olvad a tavaszba,
szemünkben zsugorodnak
mély-tengerek viharai,
arcunkról lecsorgó könnyek
jéghegyekké torlódnak.
Ma újra tanulom imámat,
talán angyalaink megtűrnek,
míg átkísérjük egymást
a mából a holnapba.
Megszökni úgysem tudunk,
lelkünkre évek kövei nehezülnek.
éjfélre fordul az idő.
Pillanatok hunyorognak az égen,
milliónyi csillag születik zajjal.
Szívemben kong, kong, kong…
A Szerelem. Hiány. Szédület.
Vajon merre hullunk holnap?
Nemlétek osonó árnyékai vagyunk
a tegnapból átfordult mában,
távolodnak a közelségek,
hozzám bújnak fázva az ígéretek.
Az éj csendje árvulva
feszül közénk…
Előttünk egy újabb év.
Szívemben kong, kong, kong…
A Szerelem. Hiány. Szédület.
Vajon merre hullunk ma?
…sebhelyes arcú a hold
csillagok hálójában pihen,
csitulj már világ, ne zavarj …
– ma néma angyalt
játszom a hóban álmaimmal –
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Szilágyi Hajni - Lumen
