Ő elkészített egy személyes elemzést számomra, én mesét írtam a kisunokájának. De valahogy úgy éreztem, ezzel még nincs vége, s amikor elkezdtem az interjúkat, tudtam, ez az, többet szeretnék tudni róla. Azt hiszem, mindaz, amit elmondott, nemcsak az én számomra hordoz üzenetet.
J.M.: Mesélj magadról pár mondatban!
B.V.: Egyre bővülő családban élek, most már nagymamaként is. Azt gondolom, hogy mindig ők voltak a legfontosabbak az életemben és ez változatlan.
J.M.: Hogyan kerültél a filmhez?
B.V.: Érettségi után kozmetikus tanulónak mentem, bár kirakatrendező szerettem volna akkor lenni, de nem vettek fel. Utolsó éves kozmetikus tanulóként a kezembe akadt egy szakmai lap, amiben leírták, hogy miként dolgozik és készül fel egy filmre egy maszkmester, miket kell megoldania fejben, majd kivitelezni. Ettől lázba jöttem, abban a pillanatban rádöbbentem, hogy erre vágytam mindig. Amihez kell egy kis ész /a történelmi korokat ismerni kell/ és sok–sok alkotói fantázia és kézügyesség. Rajzolni mindig szerettem /Most is mesefreskót készítek az unokámnak./ Miután Debrecenben éltem, kikerestem a filmgyár címét, levelet írtam, és már ősztől gyakornok voltam a filmgyárban. Később visszatérek erre, mert ez a sors címet viseli.
J.M.: Mi volt a legkiemelkedőbb produkció, amelyben dolgoztál?
B.V.: Az első film, amiben dolgoztam, Szabó István Budapesti mesék című filmje volt. Dolgoztam Várkonyi Zoltánnal és Gérard Depardieu–vel is.
Aztán megszülettek a gyerekeim és olyan film kellett, ami nem köt le annyira, és a sors odanyújtotta a tizenhárom éven át tartó Szomszédok sorozatot. Ez egy meghitt, családias, nyugalmas és folyamatos munka volt.
J.M.: Mi volt a legizgalmasabb „arc”?
B.V.: A munkáim közül nem tudok választani, mert mindegyikben van olyan momentum, ami kihívás volt, vagy kedves volt, vagy gyönyörű helyen forgattunk.
J.M.: Mi vezetett az ezotéria felé?
B.V.: Mindig nagyon érdekeltek az emberi viselkedések. A filmes munkám során nagyon sok karakterrel találkoztam, és nem tudtam eldönteni mi az, amitől ilyen vagy olyan egy ember. A félénktől a harsányon keresztül, a köpönyegforgatótól az önkorlátozó fegyelmezettig, és még sorolhatnám…
Megint csak elém sodort az élet egy könyvet, aztán újságot, aztán olyan embert, aki beszélt az asztrológiáról és egyszer rádöbbentem, hogy mostanában miért hallok én erről a témáról annyit, valami szándéka van a Mindenhatónak evvelő Aztán egyszer hazajött az egyik lányom, hogy egy ismerőse asztrológiát tanul. Ez volt az a pillanat, amikor megszólalt az a bizonyos belső hang, amire figyelni kell, hogy menj és tanuld meg!
Így elvégeztem egy ötéves iskolát. A sorsot nem lehet kikerülni. Húsz évesen még a szókincsemben sem volt az a szó, hogy maszkmester, és ez lett a foglalkozásom. Negyvenöt évesen került elém az asztrológia, és rájöttem, milyen izgalmas dolog mélyebben megismerni az emberi viselkedéseket.
J.M.: Sokan kérdeznek a jövőjükről?
B.V.: Csak annak segítek, aki megkér, főleg baráti körben tevékenykedem. Az embereket elsősorban a pénz érdekli, aztán a szerelem és utoljára az egészség. Halálról sohasem szabad beszélni, ez egy szigorú szabály. Ha baj van, utalni lehet arra, hogy menj orvoshoz, nézesd meg stb. stb.
J.M.: Nem ijesztő látni az emberi sorsokat?
B.V.: A képlet megmutatja, hogy milyen típusú, mik a félelmei, miben nagyon jó, miben tehetséges, hogy tudja magát fejleszteni, párkapcsolatban ki való hozzá. Ha ismeri az ember saját magát, akkor sok mindentől meg tudja kímélni magát. Aztán vannak karmikus dolgok, amiket nem lehet kikerülni. Ezek tanítják, csiszolják a lelket. Olyan dolgokra hívom fel a figyelmet, amit erősíteni kell, hogy boldogabb életet éljen. Ami nagyon–nagyon fontos: a belső hangra figyelni! Ez nem más, mint amikor valami kérdés előjön és avval kapcsolatban a legelső gondolat beugrik.
J.M.: Mindent megmondasz?
B.V.: Bennünk van a válasz mindenre. A sorsunk meg van írva, de van szabad akaratunk, ami nehezíthet, könnyebbé tehet dolgokat, néha elterel, de az úton így vagy úgy végig kell menni.
J.M.: Mik a tapasztalataid? Megfogadjuk a tanácsot? Figyelünk a jelekre?
B.V.: Azt tapasztalom, hogy mindenki érti azt, amit én feltárok a lelkében. Helyesel, hogy igen, igen, így van. Nagyjából azt is tudja mindenki, hogy milyen változáson kellene átmenni, hogy a korrekciót végrehajtsa az életében. Amikor viszont jön a probléma, a berögződött reflex működik és beleesünk ugyanabba a gödörbe. Többször is!!!! Ez pedig az önfejlesztés hiánya, folyamatosan, tudatosan kell saját magunkat fejleszteni. Ez alatt a lélek fejlesztését értem. Kezdődik a szeretettel. Meg kell tanulni szeretni, becsülni a másik embert és ami nagyon fontos: megbocsájtani. Ha valaki támad, akkor ne a „kést rántsuk elő”! Ezek nagyon, nagyon nehéz dolgok.
J.M.: Egy sok megpróbáltatáson keresztülment irodalmi portálnak, a Héttoronynak készítem ezt az interjút, megnéznéd, mi vár rá? A „születési” időpontja: 2006. június 3. (szombat) 15:50.
B.V.: A Héttorony kimagaslóan alkalmas hely az írásra, a kommunikációra!!! Okkult és ezoterikus dolgokra és misztikus irodalomra is.
Szoros érzelmi kapcsolatokat eredményez. Sok embernek örömöt és művészi élményt jelent. Az életet könnyebbé teszi, és boldog perceket okoz.
Élettel és halállal foglalkozik. Sorsszerűségről és az életben az áldozatvállalásról hivatott beszélni. Feltárja a kapcsolatokban rejtőző problémákat.
Dolga a meggondolatlan barátságok, elsietett kapcsolatok és az elhamarkodott döntéseket tárgyalni.
Szerelemről, házasságról lelki és testi megújulásról, felemelkedésről beszél.
Siker és szerencse kíséri, felemelkedést, kitűnő egzisztenciális lehetőséget hoz.
Beteljesíti a változás iránti vágyat. Sorsforduló következhet általa.
Nagyon jó lehetőség az emberek összefogására. Jó kapcsolatok kialakítására kiválóan alkalmas.
Sok embernek hoz kedvező lehetőséget.
Lesznek csalódások, emiatt kapcsolatok megszakadnak, amit veszteségként értek meg.
Váratlan és gyors sikert ígér, egzisztenciálisan és anyagilag szerencsét és kiteljesedést.
J.M.: Végül milyen üzenetet küldesz az éjféli koccintás alkalmával az embereknek? Mitől lehetünk jobbak, s mitől az életünk?
B.V.: Ha egymáshoz szeretettel közelednénk, vagy legalább megpróbálnánk, akkor kevesebb baj lenne a világban. Megváltozna az emberek rezgése, és ezáltal a Földünk is élhetőbbé válna.
J.M.: Nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekünk, tudom, hogy sokat meríthetünk belőle.
És óhajodhoz csatlakozva kívánok minden Torony–lakónak és olvasónak
B É K É S B O L D O G Ú J E S Z T E N D Ő T !
Két hét múlva: Dudás Sándor
Legutóbbi módosítás: 2010.12.31. @ 11:42 :: Józsa Mara
