A születésem óta arra várok,
hogy lebegjek a fák lombjaiban,
s bár sebzett karral törzset markolászok,
már elfogadok mindent, ami van,
nem robban sívó talpam alatt akna,
a felhőket se repülőn szelem,
nem vonz a póker most már Las Vegasba,
a Csendes-óceánt se ismerem,
nem leszek búvár, nem érzem a mélyet,
a vitorlás hajó is idegen,
de vannak dolgok, amik csak enyémek,
és hozzám örömül a szerelem,
a messzibbnél is ha messzibbre látok,
nem ülök felhők szélein sosem,
már annyi minden szépet nem csinálok,
nem kékellek a Karib-tengeren,
de utolérem, amit nem találok,
lelibben rám a pille szerelem,
és kézzel foghatók az összes álmok
a születésem óta, Istenem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Böröczki Mihály - Mityka
