Bonifert Ádám : Az ölelés

Nyomtatás

Csak pár pillanat,

de benne van a végtelen idő,

örömforrás, páros áhítat,

gátlások oldódásában

teremtő erő,

a gyönyör esélye,

közös tánc a térben,

ismételhetetlen

boldogság a jelenlétben.

Aztán a mellkasban

robogó lovak patája dobban,

s barbár hordák vadságával

száguldunk a harcmező teljességében,

majd a dadogás lassú trojkái

csúsznak a beszéd szándékára,

a szemünkből kiúszó fények

kígyói ölelik a  káprázatos látványt,

s a lüktető vágyak

szerelmi táncot járnak

az öröm melódiáira.

Mikor halványulnak

a gyöngyök, melyeket

az áldozatos máglyatűz

mélyéből kimentettünk,

s a sóvárgás királysólymai

repítik a megőrzött képeket

az emlékezés karjaiba,

a számolatlan ízek

varázsleplet vonnak

belsőnkre,

s ránctalan arcunkra

nyomot vésnek az

örökös visszatérések.