Áprily Lajos:
Fogyó id?
Valamikor így mértem: évek, évek,
egy id? óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.
1966. március 7.
I
. Szent Szilveszter volt a 33. pápa, az ? pontifikátusa alatt zajlott a híres I. niceai zsinat 325-ben, bár ? maga nem vett részt rajta, nem is ? hívta össze, hanem Nagy Konstantin. Pápaságának fontos jellemz?je még, hogy az ? uralkodása idején az el?dje, Melkiádész idején megsz?nt egyházüldözést követ?en éppen ekkor bontakozott ki látványosan az egyházi élet: új épületek, templomok épültek (például a Lateráni Szent János-bazilika), új szokásokat és egyházfegyelmet vezetett be. Az ? nevéhez f?z?dik például a hét napjainak megszámozása a pogány nevek helyett (ún. feriák, a latin nyelv? zsolozsma most is ezt használja), a szerdai, pénteki és szombati böjt. Nem csak a vasárnap, hanem a csütörtök is ünnepnap volt (az eukarisztia alapításának és a mennybemenetelnek az emlékére). A papok és a diakónusok számára el?írta a colobium viselését.
Nem f?z?dnek a nevéhez nagy egyházpolitikai megvalósítások. Inkább az óvatos okosság jellemezte lépéseit, hiszen a császári és az egyházi hatalom viszonyának kérdése kényes volt. Életér?l keveset tudunk, Caesareai Euszebiosz Konstantin-életrajzából ismerjük valamennyire. Rómában született, és az említett Melkiádesz pápa idején már magas rangú, elismert egyházi vezet? volt, aki belelátott a pápa politikai ügyeibe. Amikor 314-ben megválasztották, Nagy Konstantin császárral már jó kapcsolata volt, és ezt fenn is tartotta. A hagyomány szerint kigyógyította ?t a leprából. A császár ezután olyan hálás volt a pápának, hogy felvette a keresztséget. Noha a hagyomány a keresztelést is Szilveszternek tulajdonítja, ez történelmileg vitatott tény.
Szilvesztert már közvetlenül halála után hitvallóként tisztelték, mert a keresztényüldözés utolsó éveiben többször is tanúságot tett Krisztus mellett. Az 5. századtól ünnepét is megülték.
Legendája szerint egyszer pogány papok jöttek Konstantinhoz, és panaszolták, hogy mióta a császár megkeresztelkedett, megjelent egy barlangban egy hatalmas sárkány, és naponta több embert fal föl. Konstantin értesítette a pápát, aki megígérte, hogy ártalmatlanná teszi a sárkányt. Miközben Szilveszter imádkozott, megjelent neki Szent Péter, és fölszólította, hogy félelem nélkül ereszkedjen le két papjával együtt a barlangba, s Jézus Krisztus nevében kötözzék meg a sárkányt, majd a kereszt jelével pecsételjék le a barlangot. Szilveszter így tett. Mikor indultak vissza, a folyosón belebotlottak két holttestbe: két varázsló lopakodott utánuk kíváncsian, de a vadállat mérges lehelete megölte ?ket. Szilveszter mindkett?jüket talpra állította, és együtt jöttek föl a várakozó emberekhez. Nem csoda, hogy ezután az emberek seregestül kérték a keresztséget.
Arany János:
Alkalmi vers
Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott id?ben? –
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja b?ven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig peng?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja hever?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mez?re,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint er?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra men?ket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívred?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpeny?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövend?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Nagy uraink (ha élnek)
N?jenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak h?en.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, –
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S el?fizet?ben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztend?ben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi h?ségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelend?ben.
Tudj’ Isten, mi minden nincs
Ez uj esztend?ben!
(1853)
Szilveszter – A Gergely-naptár utolsó napja.
A szilveszteri szokások ma városon és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Mikor trombitával, petárdákkal búcsúztatják az óesztend?t, nem gondolnak arra, hogy milyen ?si gonosz?z?, b?ségvarázsló mágikus eljárásoknak az emlékei élnek ezekben a szokásokban is. Valaha ezen a napon pisztolylövésekkel és harangok hallatásával üldözték el a démonokat és a gonosz szellemeket. A hit szerint a rosszat még az új év kezdete elõtt el kellett üldözni.
Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés ?szre vagy tavaszra eshetett; az ázsiai rokon népeknél – szinte napjainkig – tavaszi vagy ?szi évkezdést találunk. A nomadizáló pásztornépeknél a két id?pont jelent?ségét növelte a nyári legel?kre való vonulás és az ?szi, téli legel?kre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. A IX. századi arab, perzsa források azt írták a magyarokról, hogy a f?vel és termékenységgel együtt vándoroltak. Ibn Ruszta, arabul író lexikográfus 930 körül ezt írta a magyarokról; „Amikor eljönnek a téli hónapok, mindegyik?jök ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyhez éppen közelebb van, s ott marad télire, és halászik benne. A téli tartózkodás itt alkalmasabb nekik.”
Az új hazába való költözés után is fennmaradt a szállásváltó legeltetés. László és Kálmán király törvényei, XII. századi leírások is említik még ezt. Ennek a régi, tavaszi-?szi évfordulónak emléke az ?szi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, „európai” ünnepekké váltak.
A télközépre es?, karácsonyi, újévi (nagyjából a téli napfordulónak megfelel?) évkezdés a napév szerinti id?számítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el.
Magyarországon a XVI. századig karácsonykor kezd?dött az év. A polgári életben azonban a középkorban sem merült feledésbe a régi római január elsejei évkezdés. Galeotto Marzio történetíró pl. Mátyás király udvaráról szólva megjegyezte, hogy január elsején a magyarok sztrénát, azaz ajándékokat osztogatnak, hogy jól kezd?djék az év.
A XVI. század elején is – még a naptárreform el?tt – január elsején volt az újévi ajándékosztás. Az udvari számadáskönyvek leírják, hogy mennyi pénzt kaptak ekkor az énekl? iskolások, a szakácsok, katonák, zenészek (például a citerás a kutyával) és a különféle mesteremberek.
Amikor azután a hivatalos évkezdés napja is január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, máshol azonban a karácsonyi ünnepen is megmaradtak. Így azóta is karácsonykor is és újévkor is szoktak az elkövetkez? év id?járására jósolni, ajándékot osztani, kellemes ünnepeket kívánni. (Kiskarácsony, nagykarácsony napja.)
Az évkezd? újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, f?ként abból a hitb?l n?ttek ki, hogy a kezd? periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények kés?bbi megismétl?dését. Ami az év els? napján történik, az a néphit szerint kés?bb, az év során újra megismétl?dik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.
.
E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenb?l” is. Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor hagymakalendáriumokat készítenek, melyekb?l az év tizenkét hónapjának id?járására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok es? vagy hó esik majd.
A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
Közismert szokás az is, hogy az óévt?l hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ?si oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév ki?zése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is f?znek e szokáshoz.
Különösen éjfélkor van fontos szerepe a zajkeltésnek, melyet neveznek kongózásnak, csergetésnek, perg?zésnek, nyájfordításnak.
A szilveszteri gonosz?z? zajcsapás Erdély falvaiban is szokás volt. Magyarlapádon a serdül? fiúk kolompokkal, cseng?kkel, ostorokkal, bádogdarabokkal lármáztak az éjféli harangszókor. Kicserélték az utcakapukat, a patakon át pallóként rakták, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lányt. Almásmálon, szolnok-dobokai községben éjfélkor lövöldöztek, tülköltek. Hajdúdorogon a pásztorfiúk kongatással kergették az óesztend?t. Az udvarokban engedélykérés után a dudás fújta az „Óh szép Jézus…” kezdet? éneket, mialatt a többiek karikás ostorral pattogtatva, cseng?vel, kolomppal és egyéb lármázó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak.
A kongózáshoz, zajcsapáshoz tartozott a gulyafordítás is, például Hajdúdorogon. Engedélyt kértek: „Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?” Kongattak, énekeltek. Tréfás versekkel kérték az adományt:
Bemennék én tihozzátok,
Ha van jó er?s pájinkátok,
De ha nincsen pájinkátok,
Be sem megyek tihozzátok.
(Igmándy 1941: 121)
Hajdúhadházon azt kérdezték: „Most jöttem a Hortobágyról, szabad-e megtéríteni a gulyát?” Perg?ztek, csergettek, dudáltak. Jutalmul bort, pénzt kaptak (Igmándy 1941: 121). Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz mondai hagyományt f?znek: egy török támadás sikeres elhárításának az emlékére tartják. Délután öt óra körül minden pásztor a piacra ment ostorát durrogtatva. A piacon éktelen zajcsapásba kezdtek – kolomppal, dudával, lövöldözéssel. A hagyomány egyik változata szerint a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal ?zték el a törököket. Egy másik eredetmagyarázat szerint a hajdúk török martalócokat üldöztek, és visszatérve köd ereszkedett rájuk; hogy hazataláljanak, az otthon lév?k nagy zajt csaptak. Magyarázzák a szokást úgy is, hogy csergetve temetik az óesztend?t. A szokás Hajdúszoboszlón látványos felvonulássá alakult az utóbbi évtizedekben.
Az évkezd? hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás babonáihoz. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja. Mágikus erej?nek tartják a jókívánságokat, köszönt? énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözl?k. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony el?estéjét?l egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.
A hajnali id?járásból az egész évre jósoltak: a szép id? jó termést, a csillagos ég rövid telet ígért. Ha Szilveszter éjszakáján esik az es?, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az id?járás, akkor b? termés várható.
A szilveszteri id?járásjóslás az aznapi id?b?l történt: „Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol” Bácstopolyán (Borus 1981: 14). „Ha az esztend? utolsó napján szíp, tiszta üd? volt, eszt monták: Szilveszter vígezte jól nekünk az üd?t, várhatunk jöv?re boldog újesztend?t!” – tartották Berettyóújfalun (Sándor M. 1976: 223).
Adjon Isten minden jót
Adjon Isten minden jót
Ez új esztend?ben:
Jobb id?t, mint tavaly volt,
Ez új esztend?ben;
Jó tavaszt, ?szt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztend?ben;
Adjon Isten minden jót
Ez új esztend?ben:
Zsíros es?t, kövér hót,
Ez új esztend?ben;
B? aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztend?ben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztend?ben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztend?ben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztend?ben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztend?ben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztend?ben;
Mit?l félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztend?ben!
(Népköltés)
„A néphagyomány és a városi folklór óév-búcsúztató szokásai viszont egyszer?en az év fordulójához kapcsolódnak. Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és b?séghozó praktikákkal jár. Ilyen volt a magyar nép szokása szerint az óévet jelképez? szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés), egy öregember-maszkot visel? legénynek játékos kikorbácsolása (!) a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása. A b? termést biztosító, gonosz?z? szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások.(A szilveszter-éji körúti „balhézás” el?zményei ezek!) A szilveszteri, helyesebben újévi szerencse-jelképek: a kéménysepr?, négylevel? lóhere, patkó, lencse, s f?leg a malac szintén régi szokások.”
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Radnóti Miklós
Szilveszter és újév között
(Este)
T?nik ez az év is, h?vösen mosdik meg
utána a lélek és fagyosan kéklik
s már színér?l emlékezik
az évre, csak mint gyermek úgy
és újat nem köszönt, mert nem vár semmire,
a piros szabadság tán nem jön el soha,
számára csak mostoha
év lehet ez és tétova táj.
(Éjszaka)
Ó, felejt a lélek és örömtelen jön
veled fiatal év. Fáj csak és nem h?s már,
mint régen: er?s vár
volt és kincses város a dombon.
(Hajnal)
Város a dombon és búgó harangszó.
Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas,
mert éget, mint hideg vas
a sorsod és olyan konok is.
Igyekezz, lélek és
törj föl, fiatal év.
(Reggel)
Úgy állok partodon fiatal év,
mint egyszer hajón az Adrián,
szigorú hajnal volt és karmos ég,
es? tapintott a vízre jó
tenyérrel és eltakarta tükrét.
Míg lassan indult a nagy hajó
s orrán halkan repedt a szürkeség,
halászok álltak a parton ott,
magányos lelkek, órjás kezekkel.
Úgy állok én is, magányos lélek itt,
repedj szürkeség, s törj föl fiatal év.
(1935)
Még a hitetlenek is „varázsolnak” valamit ezen a napon
„A naphoz, f?leg estéjéhez, éjszakájához különösen református vidékeken számos olyan évkezd? hagyomány f?z?dik, amelyeket a katolikusok inkább karácsony böjtjén idéznek föl. Így magyarózdi hiedelem szerint a jószágok emberi nyelven most szólalnak meg. Ruhának nem szabad kötélen kiterítve száradnia, különben fel fogja magát akasztani valamelyik családtag. Evés, ivás, mulatozás sem volt. Mindenki iparkodott a templomba, az otthon maradt öregek pedig a t?zre vigyáztak, hogy ki ne aludjék.
Ennek nyilvánvaló oka, hogy a XVII. században a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, illet?leg karácsonyról hivatalosan és végérvényesen január els? napjához rögz?dött. Ezt az elkülönülést talán a protestáns pasztoráció is tudatosította.
Szilveszter a polgári év utolsó napja, az új esztend?nek pedig vigíliája.”
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
Csokonai Vitéz Mihály
Újesztendei gondolatok
(részlet)
Óh id?, futós id?!
Esztendeink sasszárnyon rep?lnek;
Vissza hozzánk egy se j?,
Mind a setét káósz ölébe d?lnek.
Óh id?, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részleteidre téged…
Miért éppen pezsg?vel koccintunk Szilveszter éjszakáján?
Szilveszter estéjén és az újév els? napján számos szimbolikus jelent?ség? tevékenységet végzünk. Ilyen az álarc viselése és a zajkeltés, trombitálás a szerencsétlenség elijesztésére, a hagyományosan meghatározott ételek és italok fogyasztása és a bulizás, szórakozás.
Ebbe a sorba illeszkedik a pezsg? ivása is. A ma már a legtöbbek számára megfizethet? ital nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított el? el?ször – véletlenül – borból pezsg?t. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a XIX. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, ami azt jelentette, hogy egy üveg pezsg? elkészítése 2-3 évet is igénybe vett. Ráadásul a palackok egy jelent?s része felrobbant az el?állítás során. Nem véletlen tehát, hogy a pezsg? ebben az id?szakban csak a legtehet?sebb nemesi családok mulatságain kerülhetett el?.
Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsg?-készítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 7-8000 palacknyi pezsg? is el?állítható egyszerre. Érthet? módon az új gyártási technika a pezsg? árának jelent?s csökkenéséhez vezetett, és ezáltal a kiváltságosok itala az egyszer? földi halandók számára is elérhet?vé vált.
A luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsg?iváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév els? perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fény?z? lesz.
Hans Christian Lumbye: Pezsg?-galopp
http://www.youtube.com/watch?v=MZD70j95-zk&feature=related
Pilinszky János
Szilveszteri „tizenkett?”
(részlet)
Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hív? számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkett?”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztend?t felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Id?nek ünnepe, magának a titokzatos földi Id?nek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéb?l a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenl?.
Pedig gyönyör? alkalom az igaz der? s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk t?le.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztend?b?l az újesztend? mez?ire.
Újévi koncert részlet – Jacques Offenbach (Bécsi Filharmonikusok, 2010.)
http://www.youtube.com/watch?v=h8eH4dayJco
Források:
Gergely Jen?: A pápaság története Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1982
Enciclopedia Italiana
Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). F?szerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 762. o. ISBN 963-9257-15-X Catholic Encyclopedia
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
vasarnap.katolikhos.ro
Penavin Olga: Népi kalendárium Forum kiadó, Újvidék, 1988
Magyar Néprajz VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990
sulinet.hu
folkradio.hu – Magyar Néprajz 2004. 12. 31.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
