Marthi Anna : Agapé, Jézus!

 

 

mosdótál magánya fodros kútvizet ölel

sárga szemgödörben olvas a múlt

az ostobaság homokját simítja sivataggá

bölcs könnyedsége mindeneknek

vajon hol születik ismét a gyermek

miféle rangot ád a felnövés kínja

sebhelyekben csatangol a mersze

soha nem kímélték csendes mosolyát

minden kíváncsisága a tisztaságból

kiskeze-lába izgő mozgás a változásban

repedt fazék lyukja a szellemi teher

abból csorog Jézus ajkára agapénk

Legutóbbi módosítás: 2011.01.27. @ 14:47 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak