Nap: 2011.01.09.

Zsebre-gyűrt ötszázas a nap rozsdahasú papírkuncogás felszakadt seb csupa vér és könny az éj másnapos lerúgott magáról s most rajtam szembogarász az álom félig ébren zsugorin sejtetőn dunyhatitkot rejt a csend egyszer használatost mint a vágy lefőtt kávéillat a lakás [… Tovább]

Hazafelé tartva a buszon, megláttam egy fiatal lányt. Végtelenül hasonlított szeretett páromra. Némán figyeltem az el?ttem ül? lányt, és nem tudtam, hogy közben egy másik világ kapujában állok. Én így éreztem akkor. Persze hasogatott mindenféle érzés és maga a hiány. [… Tovább]

Kép – Emil Nolde         még kislány vagyok a dunyha alatt… filmet forgatnál kedves való, és épp az éj közepén? szemed ölni kész, vászon a helyén, kiugrassz az ágyból meztelen, cicamód felkelek, surranok, csípőm már asztalt támaszt; [… Tovább]

  Kilincsre zárjuk a múlt ajtaját,ám sokáig por mégsem lepheti,él bennünk valami, mely letörli időnként, s nem enged, nem hagy felejteni.Se jót, se rosszat, nincs kivétel,múltunk immár életünkre ható,jelenünkben többnyire nem számít már,de e kilincs kétfelől nyitható.Utat végleg zárni kevés [… Tovább]

A tavasz nadrágját szoknyára váltja,fehér abrosz csak asztalon,egy tányért naponta teszek rája,poharam mellett üveg borom. Üveg borom véremb?l vetteszínét, a levéb?l áldozom,kacsint az élet csalóka éle, álmodni hív, hát álmodom. Álmodok magamnak újat a télre,szép napot, leng? friss szelet,lepelbe csavarnám [… Tovább]

Dali képei el?tt     Törékeny formákba oltott színek, lesben álló sóhaj, szent rémület.   Milyen kaland fürd?zik olajos árnyak sötét kínjában, milyen messzire nyúlik a látszat portyázó keze? Hol van a pajkosságot oldó szédület? Lángot lobbant a tél, gyertyát [… Tovább]

  tompul a fény szétesett képek mozaikok árnyék kúszik a falon – poros a lábnyomod fáradt percek egyre mélyebb a kút …elveszek… Alíz, hol a lépcső, miért rejtetted el…? Alíz, mi ez az alagút?        

*       Mint árnyak a falon, mint felsejlő fájdalom már elmúlt alkonyatban, körmeim kaparnak rést a falon vérem vörös izzásában,   a mocskos vagonokat futtató sínek is elkerülnek, nincs jogom odagyűrni magam, pária életem tovább kell vonszolnom, és [… Tovább]

Kilincsre zárjuk a múlt ajtaját,ám sokáig por mégsem lepheti,él bennünk valami, mely letörli id?nként, s nem enged, nem hagy felejteni. Se jót, se rosszat, nincs kivétel,múltunk immár életünkre ható,jelenünkben többnyire nem számít már,de e kilincs kétfel?l nyitható. Utat végleg zárni [… Tovább]

* Átkelés a Stüx folyón.   Biztonságban érzed magad? Lelked nyitott, de szád tagad, s azt hiszed, hogy elkerülhet vallomásra kényszerít? késztetés, vagy ingerület.   Nem tudod, hogy mi lesz holnap, jövő percek miről szólnak? Bizonytalan már a ma is, [… Tovább]