Zsebre-gyűrt
ötszázas a nap
rozsdahasú papírkuncogás
felszakadt seb
csupa vér és könny
az éj másnapos
lerúgott magáról
s most
rajtam szembogarász
az álom félig ébren
zsugorin sejtetőn
dunyhatitkot rejt a csend
egyszer használatost
mint a vágy
lefőtt kávéillat a lakás
szürcsölős karcos ízeit
rámteríti
lassan mérgez
korán ért örömökért
a hajnal
Koedukált az ágyam
a sóhaj
benne nő
vetetlen még
csupaszon
ez a fura világ
ledobál magáról mindent
mit ráaggatott az éj
így készül a ma
csonttól húsig
mint a feltámadás
holdkórosként jön-megy
a félig alvó
temetetlen holtként jár
az ébredő
Indulnom kell
valahol várnak
dobozba rakom el a tegnapot
nincs szavatossága
Masnit kötök
minden éjszakára
Legutóbbi módosítás: 2011.01.09. @ 23:15 :: Seres László
